Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
ottani birtokos, és a község délnyugati végén magának egy kényelmes beosztású, egyik oldalról díszkertek, más oldalról legnemesebb fajú gyümölcsössel és szőlővel környezett lakást épített. De később azt öccsének, Szentimrey Gábornak adta által, aki szerencsétlen spekulációi folytán adósságokba keveredvén eladta. Egyszer - gondolom - még 1867- ben szolgabíróságra pályázott, de Lónyay Lászlóval szemben kisebbségben maradt. Heves, rátarti modora miatt itt népszerűségre nem tett szert. Később Pestre felhúzódott, hol bejutott országgyűlési kapusnak. Hanem ki lett nevezve a menház parancsnokául, hol nemcsak a kertészkedés körül már Túrán kitüntetett szakképzettségét érvényesítette - amennyiben a menházhoz tartozó addig kopár területeket díszes parkká alakíttatta -, hanem egyébként is dicsérendő rendben tartotta a menházat és annak lakóit. Korára nézve még élhetett volna, még csak a 75. életévét töltötte be. A honvéd-menház sokat vesztett halála által. 1848/49-ben a 9. - veres sipkás - zászlóaljnál szolgált, és már mint 18 éves fiú, az 1848. augusztus 30-iki fejértemplomi csatában kitüntette magát és hadnaggyá lett. Tápióbicskénél gróf Leiningen220 alatt III. osztályú érdemjelt kapott. Szóval vitéz honvéd, és egyébként is tevékeny, ügyes ember volt. Velem mindvégig jó barátságban élt. Béke poraira!! Nem mulaszthatok el itt megjegyzést tenni azon indolenciára, mellyel a lapok az ő úgynevezett gyászrovat, vagy nagy idők tanúi című rovataikat kezelik. Szentimreyről ugyanis azt írja a Budapesti Hírlap, hogy mint kassai jogász 18 éves korában beállott a Kassán alakított 8. számú veres sapkás honvédzászlóaljba, és mint ilyen, kitüntette magát az 1848. augusztus 30-iki csatában. Hogy az Fejértemplomnál történt, már nem tudja. Azt írja tovább, hogy a tokaji, keresztúri csatákbani vitézségéért III. osztályú érdemjelt kapott. Hát egy olyan előkelő lapban szabad-e éppen egy olyan ismeretes egyéniségről, aki Budapesten a honvéd-menház parancsnoki állását oly dicséretesen s hosszú ideig viselte, rövid, néhány sorban annyi valótlanságot összeírni. És különösen oly szembetűnően elárulni, hogy annak a kérdéses rovatnak kezelője éppen nem tanulmányozta az 1848-iki eseményeket, mert különben tudnia kellene, hogy a 8. zászlóalj Pécsen alakult, Kassán pedig a 9, és az volt a veres sipkás. Azt még az utcai gyerekek is tudják. így Szentimrey a 9-iknél szolgált. Az verekedett Fejértemplomnál augusztus 30-án. Sem a 8., sem a 9. zászlóalj nem volt a tokaji, tarcali csatákban. Hanem a 8. a Bácskában lévő seregben szolgált, a 9. pedig ott volt Szolnoknál, Tápióbicskénél. És az utóbbinál nyert Szentimrey érdemjelt. O a Damjanich-féle hadtestben szolgált. És igenis ott volt Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál, Perednél, a szőnyi csatákban, Buda bevételénél sat. Tokajnál azonban Klapka verte meg Schlicket221 akkor, mikor még a veres sapkások Pancsova körül csatároztak Kiss ^5 Ernő alatt. Kár - egy különben elég ügyesen szerkesztett, és igen elterjedt lapnak - oly ügyetlen kezekre bízni azon históriai érdekességű rovatot, mert azzal a járatlan részét a közönségnek félrevezeti, a szakértőt pedig botránkoztatja. Én már az ilyen híradásait el sem olvasom ezután, nehogy bosszantson. Egyszer már közvetlenül a szerkesztőséghez írott levélben figyelmeztettem ezen hibájára, amidőn ti. egy Budapesten elhalt Horváth nevű főhadnagyról azt írta, hogy a 9. veres sapkás zászlóaljnál szolgált, és mint ilyen, jelen volt a piski, reszegi és kápolnai csatákban. Utóbbiban megsebesült és elfogatott, és felgyógyulása után besoroztatott cserepámak sat. Hogy ez mily iszonyú baklövés volt, az önként érthető. Mert ha azt nem tudja is, hogy a 9. zászlóalj sem Piskinél, sem Kápolnánál 220 Gróf Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) honvéd tábornok 221 Franz Schlick von Bassano und Weisskirchen (1789-1862) császári királyi altábornagy, hadtestparancsnok 226
