Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Még ugyanazon október hó 24-én még egy lakodalmat tartottunk. Ugyanis azon napon értük el első lakodalmunk 25. évfordulóját. Meg is ünnepeltük az ezüstlakodalmunkat, mégpedig elég zajosan. Meghívtuk reá az összes rokonságot, és mindazokat, akik az elsőben is szerepeltek. Jelen volt mindkét nyoszolyóleányunk az első lakodalomból. Mégpedig az egyik leányfővel, a másik mint fiatal özvegy. Mindannyian igen kedélyesen mulattunk. A vacsora végeztével a táncot én az egyik, a még leány nyoszolyóval, Kriston Erzsébettel, feleségem pedig Szőgyényi Emil volt vőfélyünkkel kezdette meg. Amire Borbély Gáspár első lakodalombeli násznagy azt a megjegyzést tette, hogy nehezebben mozogtunk, mint az első lakodalomkor. Pedig hát nem is voltunk olyan öregek: én 47, feleségem 40 Zi évesek voltunk. Mindketten magyarba öltözve, és még csengő-bongó sarkantyúval jártuk a Tolnai lakodalmast, amelyet már az akkori fiatalság nem is ismert, de azonnal megszerette, és vígan utánozta. Az egyháznak csak annyi részt jutattunk a lagziból, hogy mind a két helybeli lelkészeket meghívtuk és berúgattuk. A mulatság másnap délután ért véget, amidőn Borbély Gáspár azzal búcsúzott el, hogy úgy tapasztalta a különbséget az első és második lakodalom közt, hogy az elsőben a menyasszony volt szégyenlősebb, az ezüstnél pedig a vőlegény tartózkodóbb. Megemlítendőnek vélem még ezen alkalomból, hogy feleségem Katalin nevű nővére, férjezett Nemes Gyuláné, aki a 44 konyhán szorgalmaskodott, vacsora végén az ősi magyar lakodalmi szokást utánozva: jobb kezét bekötve beállított egy nagy főzőkanállal, és azzal, hogy kásapénzt szed. 25 forintot gyűjtött a török sebesültek részére. Akkor folyt ugyanis az orosz-török háború, melynél a magyarok rokonszenve teljesen a törökökhez hajlott. Sőt az egyetemi tanulók a törökök fővezérét, Abdul Kerim pasát díszkarddal tisztelték meg, és azt küldöttség vitte meg neki Konstantinápolyba. * A Halász-nyíregyházi útvonalon, mely a tagosítás óta Kemecsének is közlekedési útjául szolgál, a pazonyi határhoz tartozó Kazinczy- és Mezőssy Antal-féle tagokban volt egy körülbelől kétszáz ölnyi hosszúságban, vízzel elborítva lévő lapos hely, melyet hol keletről, hol nyugatról kerülgettünk körül, de jó út sem egyik, sem másik oldalon nem volt. A Kazinczy-féle birtokot megvette Jármy Márton kótaji birtokos, Mezőssy Antal pedig elhalván, birtokát testvérje, László Béla nevű kiskorú fiára hagyta. S így mindkét birtok okos emberek kezére kerülvén, azok beleegyezésével áthelyeztük azt az útrészt olyan helyre, ahol minden időben akadály nélkül lehetett közlekedni, hol az ezután végképpen meg is maradt. * Az új adótörvények szerint azok, akiknek egyenes adójuk az egyszáz forintot meghaladja, közvetlenül a királyi adóhivataloknál tartoznak adót fizetni. Ezeknek behajtása pedig a szolgabírói hivatalok terhe leend, mivégett minden szolgabírói hivatalhoz egy szolgabíró választása, és az eddigi szolgabírák pedig főszolgabírói címmel elláttatni határoztatott, mely újítás 1878. év elején lép életbe. Éppen azért már az ezen évi december hó végén eszközölt tisztújítás ez értelemnek megfelelőleg hajtatott végre. Mely tisztújítás alkalmával, miután Bónis Barnabás főispánná lett, Zoltán János választatott meg alispánnak, én pedig a Bogdányi járás főszolgabírójául közfelkiáltással megválasztatván, mellém szolgabíróul Elek Béla lett nehány szótöbbséggel Kriston Miklós és Szalánczy Istvánnal szemben megválasztva. Ilyformán abba a fonák helyzetbe jutottunk, hogy a szolgabíró nagyságos, a fő- pedig csak tekintetes címet használt. De hát ez az ostoba szokás megvolt * 96
