Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

ahol saját beismerése szerint is kevéssé terhes szolgálata mellett igen szép vidéken, és sok jó emberek társaságában lakik.

*

Ezen évben építtettem az udvarom utca felőli oldalára egy négy és fél öl hosszúságú pincét, faragott kövekből, melyből három öl hosszúságú rész kőfallal elkülönítve boros, egy és fél öl pedig zöldséges pince. A pince fölébe egy öt öl hosszú és két öl széles belvilágú magtár épült, melynek alsó része súlyosabb nemű termények, úm. rozs-, búzatartásra, nyílt padlása pedig zab, árpa, paszuly és más aprólékosok tartányául [!] van berendezve. Az egész épület abban a még olcsóbb világban 550 forintba került. Nem számítva az amellett házilag teljesített fuvart és gyalogmunkákat. Oly jól sikerült azt befejeznem, hogy az azon évi - mennyiségre nézve jó közepes, minőségre azonban igen kitűnő - bortermésemet már szüret után az új pincébe szállíthattam, amelyet a már 15 éves Mariska lányunk is végleg hazakerülvén, a két leányunk kedvéért gyakorta meg-megjelenő, leginkább a rokonsághoz tartozó fiúk, úm. Mikecz János, Zoltán Imre, Mezőssy Guszti és mások is, vígan szürcsölgették. Az én legújabb írnokom pedig - Kriston Miklós, Kriston Ignác sógorom fia - szorgalmasan töltögette, amit egy nótával meg is örökítettek a fiúk, azt danolván ugyanis:

Szolgabíró udvarában új pince,

Már előttünk üresedik az itce,

Arravaló az írnokja hadd töltse,

Bírja még a szolgabíró pincéje!

Szóval igen víg estéket töltöttünk. Alig múlt el este muri nélkül. Mindkét lányom, Mikecz Jancsi, az öreg Géczy kitűnő dalosok voltak. Én magam még első rendű basszista hírében állottam. S így belépti díj nélkül koncerteztünk. Persze, hogy majd mindég akadt a falubeliek közül is vendégünk. De hát akkor kegy volt a vendégeket ellátni, és kis marha-, vagy aprólékpecsenye, túrós galuska vagy valami házilag készített fánkféle teljesen megfelelt az akkori igényeknek. Még akkor a torta, más cukros sütemények lakodalmakba is ritkaságszámba mentek.

*

Ad vocem írnok! Az történt ugyanis, hogy az öreg jó írnokom október hó végén, amikor még a borok a borházban kint voltak kiforrásig, kiment egy délután a kocsissal és hajdúval a borokat megtöltögetni. A hajdút abba a munkába állítván, maga a kocsissal az oltásokat kötözgette zsúppal [szalmával] a nyulak elleni védelem céljából. Maga is ott hajladozott az öreg az oltások körül, és aközben szédülés jött reá és elesett. Előbb csak azt állította, hogy egy tengeri csutakjába botlott meg, de amint felállott, újra le kellett ülnie, annyira szédült. A hajdú látva, hogy az öregnek baja van, becsukta a borházat, az öreget felsegítette a szekérre és hazajöttek. Mire hazaértek az öreg már akadozva beszélt. Lefektettük, rögtön orvosért küldtem, de mire megérkezett konstatálta, hogy az öreget szélhűdés94 érte, nem éri a reggelt. És csakugyan, még az éjjel 11 óra után meghalt. Senkije és semmije nem maradt. Egyedül egy csomó jó pennája [lúdtoll irónja], amit a már mellette gyakomokoskodó Kriston Miklós utódjának hagyott. Akire nézve ez az eset éppen jókor merült fel, mert éppen azon hó elején lépvén ki a katonai három éves szolgálatból mint zászlós őrmester.

94 Idegrendszeri zavar okozta bénulás: agy- vagy szívszélhűdés.

90