Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Sándor írnok is szerelmes volt Ilkába, és őmiatta tűzött össze Katitssal, és látva, hogy Katits előnyben van felette, amiatti bosszújában mondott fel állásáról. 1873. év Ezen év oly enyhe idővel köszöntött be, amilyenhez hasonlót nemcsak én, hanem a legöregebb emberek sem értek. Az egész 1872-73. évi télen egyedül egyetlen napon, december 23-án hajnalban volt annyira hűvös az idő, hogy a zöld füveken olyan dér-harmat forma mutatkozott. Az újságlapok híreket hoztak téli virágzásokról, ibolyavirágzásról, sőt földieper- és szamócatermésekről a téli hónapokban. Én december hó utolján - Karácsony és Újév közötti valamelyik napon - sertéseket ölettem, és amint azok boncolásánál felügyelnék, feltűnt, hogy a kertben lévő - és még mindég zöldellő - málnabokrokon a verebek vígan röpködnek. Éppen akkor is a tél szokatlan enyheségéről beszélgetvén, bementem a málnabokrokhoz, melyeket leginkább fejér és halványpiros, de teljesen érett gyümölcsökkel dúsan megrakva találtam, miből pár szálat mutatóul felvivén, leányaim lementek, és annyi érett málnát szedtek, amelyből négy meszelyes85 üveggel főztek be. Mit a hírlapokhoz közzététel véget felírtam. * Ugyanazon évben január 8-án hivatalos ügyben Vasmegyeire kimenvén, utamban egy darab, mintegy hatholdnyi területen őszi árpavetést láttam zöldelleni, mely több mint fél öles magasságra felnőve, igen szép, aranyos hosszú kalászokkal díszlett. De a kalászok a kellő nyári melegség hiányában üresek maradtak, s így azt egész télen által a tulajdonosa, Vadnay József marhaétetésre fordította és használta fel. Szóval az egész tél oly módon folyt le, hogy még derek sem voltak, nemhogy fagyás lett volna. Az akácfa sorok egész télen át zöldellettek, a tavaszi új feledés [feléledés] tolta le a tavalyi leveleket. * Ezen év január hó 26-án meghalt Kemecsén Kriston Ignác volt sógorom hektikában, helyesebben gégesorvadásban. Aki is első nőjének, Katalin nővéremnek 1868-ban történt halála után Nagykárolyból, hová gyermekei neveltetése céljából költöztek, visszajött Kemecsére lakni. Mivel birtoka lakházával haszonbérben volt, bérelt házba ment lakni, ahol is a pár évvel azelőtt 6 gyermekkel meglehetős szűk körülmények között özvegységre jutott, de még mindég elég csinos özvegy Kriston Jánosnét mintkét ágbeli rokonai ellenzése dacára nőül vette. Pedig már oly előhaladott tüdő- és gégebajban sínylett, hogy sisogását messziről lehetett hallani. Azzal még két évig kínlódott, és mivel ily módon kilenc, részben már felnőtt gyermek került együvé, kik között a legkisebb 10 éves volt, ezen új házasság nemcsak testileg, hanem vagyonilag is a tönkrejutáshoz terelte az öreg sógort. Úgyannyira, hogy amidőn hagyatékait számbavettük, kitűnt, hogy 7000, mondd: hétezer forint terheli azokat, amit az ő vagyona már alig fedezhetett. így kénytelenek voltak terheinek egy részét az én Gábor testvérem, mint gyámjuk és Megyery Gábor sógora jótállásuk mellett több éves törlesztéses kölcsönnel fedezni. Szerencsére 3000 forint terhe a migléci örökség volt, mit gyermekeitől fecsérelt el, továbbá az özvegyével a haszonélvezeti jogra nézve évi 200 forintban kiegyezni, gyermekeit pedig magunk közt felosztani úgy, hogy azok kitartása fedezése mellett az apai és anyai birtokok bérletéből a 85 Egy meszely=0,4242 liter. Űrtartalma azonban vidékenként változó volt. A Rétközben a 4 decis me- szely terjedt el. Alighanem ezt használta Krasznay Péter is. 83
