Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
hogy újságkivágásként25 vagy a cikkekről frissen készített kivonatos jegyzetként őrizte-e a jövendő számára olyan eseményeknek publicisztikai jellegű „lenyomatát,” mint Garibaldi „forradalma,” Türr István munkálkodása, Cavour vagy Bismarck tettei. A lényeg az, hogy ha kicsit szellősebbre hagyta, és szűkebbre fogta is a magyarázatát az 1 830- 1900 közötti években történt eseményeknek, mint majd az 1901 utániaknak, a Krasznay Péter érdeklődésére jellemző történelmi, társadalmi, megyei, járási, kemecsei és családi vonatkozások mind jelen vannak a visszaemlékezésekben. Valószínű, mindkét módját használta az emlékezet ébren tartásának, az események, történések és adatok felidézésének. Ezt engedi sejteni a kolera elleni gyógyszer Tiszabüdön talált receptje, aminek a pontos szövege bekerült a naplóba. Ösztönösen vagy tudatosan, Krasznay Péter gyűjtötte, raktározta az emlékeit, a maga és családja számára fontosnak vélelmezett, adatokat, jelenségeket. Elképzelhető az is, hogy készült valamiféle összegzésre, tanúságtételként maradékai számára. Az is lehetséges azonban, hogy a hetven éves korában még jó erőben lévő főszolgabírót váratlanul érte a kicsit sértődve kért nyugdíjazás teljesítése. A hivatalt átadta. Földjeit bérben művelték, gyermekei szárnyra keltek, s mindannyian távol éltek Kemecsétől. Felesége az ő nyugdíjba vonulását követően viszonylag hamar meghalt. Egyedül maradt a sorsával, emlékeivel, kocsisával és gyakran cserélődő házvezetőnőjével. Sem saját megnyilatkozásából, sem feljegyzéseinek tartalmából nem következtethetünk arra, hogy különösebben kedvelte volna a szépirodalmat, és idejét regények olvasásával töltötte volna. A nyolcvanhat évnyi feljegyzés-rengetegben két-három mezei rímfaragótól idézett alkalmi rigmust, Vörösmarty Fóti dalából egy szakasznyi idézetet, Blaha Lujza egy népszínműben énekelt daltöredékét említi irodalmi élményként. Külön egy bekezdést szentelt Jókai Mór félszázados írói munkássága ünneplésére és a kiadandó száz kötetes összes műveire. Nem említi azonban, hogy ezt a fia mellett maga is megrendelte volna. Mikszáthról, Adyról, a 20. századelő politikai motívumokkal alaposan átszőtt irodalmi csatározásairól sincs mondanivalója. A történelmi munkák közül - nagy háborgással és hibaemlegetéssel - az 1 900-ban megjelent Borovszky-féle Szabolcs megyei monográfiát marasztalta el, amibe maga is írt két oldalt a 48-as honvédzászlóaljról. A gimnáziumi és egy tanévnyi jogi akadémiai tanulmányokon kívül ennyi, amit a humán kultúrához való viszonyáról az utókorra hagyott. Ám a Budapesti Hírlapnak rendszeres előfizetője volt, s abban bő teret kapott az irodalmi értékrend-csata. Úgy tűnik, a nyugdíjas főszolgabíró érdeklődését az nem vonzotta. Gyermekeit sem emlegette a rendszeres olvasók között. Lányait háziasszonyságra, korszerű vendégfogadásra, a társasági viselkedési normák elsajátíttatására adta magánnevelőnőkhöz. Fia jogot tanult, Eger és Pest helyett immár Debrecenben. Falusi mentalitású, praktikus ember volt Krasznay Péter. Jobban vonzották a gyakorlati feladatok, mint az elméleti vívódások, inkább foglalkoztatták a technikai újdonságok, mint a költői, írói ábrándok. Naplójegyzeteiből kibogozható vonzalma szerint — ha fél századdal később születik — vízszabályozó mérnök vagy vasúti tiszt, esetleg vasútépítő mérnök lett volna belőle, vagy különböző műszaki kérdéssel foglalkozó technikus. Hajlamához, ösztönös vonzódásához képest a hazai modernizációt megelőző években szocializálódott, és a rendiség utolsó másfél évtizedében vértezte fel magát egy életre 25 Krasznay naplójában a Budapesti Hírlapot többször is megemlíti, mint hírforrást. A lapról lásd Feleky Géza: Rákosi Jenő. Nyugat, 1929.; Schöpflin Aladár: Rákosi Jenő. Nyugat, 1929.; Sülé Antal: Rákosi Jenő élete és művei. Bp., 1930.; Lengyel Géza: Magyar újságmágnások. Bp., 1963. 33
