Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
a liberálisok, a radikálisok, a szociáldemokraták, az orosz-francia támogatást és rokon- szenvet élvező nemzetiségiek retorikája a határokon túl is visszhangra talált. Az övék azonban csak az ünnepi emelvények hallótávolságáig jutott el és ragadta magával a meggyőzni kívánt embereket. Ez volt az a korszak, amikor a „vének bölcsességéig” higgadt Krasznay Péter „regionális retorikájával és érvrendszerével” megfejtette a Kolozsvár főterén 1902-ben történt szoboravatáskor kitört botrányt. Immár nyugdíjasként, a napi közigazgatási problémáktól és az irányítására bízottakkal szembeni felelősségtől mentesen szabadjára engedhette ellenzékiségét és fantáziáját. Feladhatta nyugalmát. Be is állt a hangoskodók közé. Innen üzente 1867-es májusi önmagának, hogy a XII. te. némely paragrafusai nem harmonizálnak a honvédtisztek harci célkitűzéseivel. Zászlót kell hát újra bontani. Ekkortól átkozta a „független” szélsőségesekkel Ferenc Józsefet, aki a „kemecsei erkölcsi értékrend szerint" Isten jogos büntetését szenvedte el trónörökös fiának halálával, feleségének anarchisták általi meggyilkolásával. Minden más sorscsapás is, amit az égiek mértek rá. Isten e földi büntetése az általa halálba küldött mártírok elleni vétkeiért. Ugyanakkor Ferenc Józseffel együtt szorította a „kemecsei históriai értékrend” peremére azokat a „lumpeneket,” az éretlen, szószátyár politikusokat, anarchistákat, a Károlyi Mihály-féle „felelőtlen grófocskákat,” akik Kossuth népszerűségét elorozni járták Amerikát, káoszba és irányíthatatlan zűrzavarba taszítva az országot. Rákóczi és a kurucok hamvainak hazatérésekor együtt szidta Károlyi Sándort és Károlyi Mihályt, miközben átkozta a regnáló kormányt is, országvesztő cselekedeteikért. A századforduló máig feloldhatatlan politikai, társadalmi és nemzetiségi ellentmondása ez, amit nemhogy Krasznay, Trianon sem volt képes megnyugtatóan rendezni. Mindazok, akik a „naplójegyzetek” olvasása során néhány órát együtt töltenek Krasznay Péterrel, megtapasztalhatják, hogy az ország sorsát balul intéző, és a naplóíró vágyait csorbító politikusokhoz hogyan viszonyult a nyugalmazott kemecsei főszolgabíró. Azt is megtapasztalhatják, hogy a saját korának az embere volt Krasznay Péter. Hibáktól maga sem mentes. Szívesen ötvözte 1 848 valóságát a függetlenség-pártiak által ábrándossá színezett, saját értékrendje szerint formált mitológiává. Tudta, meg is írta, hogy a 48-as zászlóaljat - érdemei elismerése mellett — Görgey emelte ki a harcoló alakulatok szürke átlagából. A tábornok ékesítette zászlójukat érdemrenddel, de a magyarul csak törve beszélő Kossuth Ferenc gerjesztette közhangulattól elkábult vidéki szolgabíró hangosan és gátlástalanul hazaárulózta az újkori magyar hadtörténelem máig legtehetségesebb hadvezérét. 1 848-1 849 hadtörténetével - külön-külön az egyes csatákkal is - sokat foglalkozott Krasznay Péter. Nem hivatkozik rá egyszer sem, de alighanem elolvasta, ami a témáról a publicisztikában, a memoár-irodalomban, vagy évfordulós visszaemlékezésként megjelent. Olykor egy-egy tiszt halálával kapcsolatos nekrológ elírásait, tévedéseit maga is bosszankodva korrigálta, vitatkozva lapszerkesztőkkel, újságírókkal. Ugyanakkor engedte eluralkodni mitológiájában a politikai naivságot, kedvelt hőseinek az eposzi felnagyítását, a közlegények számszerű adatokba sűrített névtelenségét. Nem élt olyan hadnagy vagy annál magasabb rangú tiszt Szabolcs megyében, de máshol sem az országban, aki Szabolcsból származott el, hogy ne tartotta volna számon, temetésén kegyeletét személyesen ne rótta volna le, ha vonattal vagy szekérrel egynapi járóföldre elérhető helyen temették. Ez a tisztelet azonban a honvédségen belül is csak a tiszteknek, a tanult ifjaknak járt. Egy számszerű, egy éhínséges és egy lokális kötődésű megnyilvánulástól eltekintve a közlegények sorsa iránt alig tapasztalunk fogékonyságot részéről. Név szerint talán 27
