Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

megmondani. Azt hiszem, neki is legjobban a szíve fáj amiatt, hogy itt kell hagynia szeretteit. így folyt ez napról napra, egészen december hó 5-ig. Igen ritkán, csak egyes szavakat bírt nagy küzdelmek közt kinyögni. Legtöbbet azt, hogy ne sirassatok engem, vagy hagyjatok meghalni, szeressétek apátokat, gondját viseljétek. December 5-én éjjel végzetessé vált betegsége. Úgy látszott, valami nehéz bódultság [lepte meg,] minthogy önkívületi állapotba esett. A neki nyújtott orvosságot, ételt, italt eltaszította, és kezeivel azt látszott inteni, hogy néki már vége van. Hagyjuk nyugodni! Beszélni nem volt képes, de ajkai időnként mozogtak. Úgy látszott, imádkozott. Dél felé némileg feleszmélt, levest kért, és igen nehezen le is nyelt egy pár kanállal. Utána elnyugodott. Mi pedig - Erzsi lányom is ott lévén - ebédhez ültünk. Az alatt megérkezett Nyíregyházáról Megyery Gézáné Nemes Tónikával. Utóbbinak megérkezése felizgatta őt, mivel utóbbi napokban sokszor emlegette szemrehányólag, hogy dacára, hogy nővérének a leánya, ahelyett hogy őt látogatná, hetente eltávozik hazulról. Még el sem búcsúzhat tőle. Mindkét kezét hirtelen szívéhez szorította, és látszott, hogy ideges rohamai kezdődnek. Megyeryné azonnal indítványozta, hogy ecetes vízbe mártott ruhát kell a szívére tenni. O is nagymértékben szívbajos, s ez használ neki. Amint az ecetes ruhát reá tettük elcsendesedni látszott, és mindannyian kimentünk a szomszédos ebédlőbe az ebédet bevégezni. Azt elvégezvén a vendégek kikísérésére indultam, amidőn a betegszobából egy szokatlan, élénk jajszó hallatszott. Mire odarohantunk, már őt kiszenvedve, meghalva találtuk. Éppen déli háromnegyed egykor. Azután mégegyszer elsiratva őt jelenlévő Erzsi leányommal, erőt vettem magamon, és megnyugodva a változhatatlanban, az ily esetben szükséges előkészületek megtétele után láttam.

*

Legelsőben is rövid táviratokat küldöttem távol lévő gyermekeimnek. Azután rendelkeztem, hogy nálam lakó Laskay Endre unokám szekeremmel azonnal induljon Nyíregyházára koporsó s egyéb temetési szerek kihozatalára. Egyszersmind a halálozás értesítőjét is meg- ^ szerkesztvén, annak 500 példányban leendő kinyomtatását megrendeltem, melyek még aznap elkészülvén, a reggeli postával megérkeztek. Az egyéb temetési eszközök pedig éjjel érkeztek meg, minthogy a koszorúk szalagjainak feliratai hoszabb idő alatt készültek el. És minthogy az a régi temető - melyben a családi sírboltunk fekszik - jelenleg a temetkezéstől elzárva áll, kérvényeztem a helyben székelő szolgabírói hivatalnál annak megnyitása engedélyezését, mely 3900 K/1903 sz. végzéssel megadva lett. Az értesítő következőleg hangzott:

Krasznay Péter és gyermekei: Ilona özvegy Katits Istvánné s gyermekei: Piroska és Ilonka; néhai özvegy Laskay Istvánné Krasznay Piroska gyermekei: Endre és Sándor; Mária s férje Mezey Gyula és gyermekeik: Viola, Lenke, Mária, Gyula és Margit; Erzsébet s férje Gönczy István gyermekeik: Márta, Béla és Sándor; Krasznay Sándor neje Szikszay Ilona és gyermekeik: László, Jolán és Ilona. A mindkét ágon lévő számos rokonok nevében is, fájdalomtól megtört szívvel jelentik: a feledhetetlen, hű feleség, szerető, gondos édesanya és nagyanyának, Krasznay Péterné született Szelefarmosi Bodó Emíliának élete 67- ik, boldog házasságának 52-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványai folyó hó 7-én délután 2 órakor fognak a kemecsei római katolikus temetőben örök nyugalomra tétetni.

179