Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
között iskolázottak váltunk nyolcán: név szerint Mikecz Gida és Sándor, Krasznay Péter, Borbély Gáspár, Batta Ignácz, Bodó Mihály, Kriston Lajos és Tolnay János.’’7 Az önkéntes honvéd A polgárháborús veszély elhárítása céljából a májusban önkéntesekből alakult 10-dik honvéd zászlóaljat - gyors kiképzés után - a Délvidékre vezényelték a szerb lázadók ellen. Ide vonultak le a pesti — többnyire egyetemistákból verbuválódott - szabadcsapatok is. Ez utóbbiak harci értékét minősíti, hogy a fegyelemhez alig-alig szoktatott Krasznay Péter is „pesti csirkefogóknak..., lumpen bagázs”-nak nevezte őket.8 Nincs terünk nyomon követni a szabadságharc 1 848-1 849-es eseményeit. Néhány motívum felvillantásával azonban el kell juttatnunk Krasznay Pétert a 48-as honvéd zászlóalj soraiba, akik közé Rakovszky őrnagy invitálta, hadnagyi ranggal jutalmazva az ostrom során megtapasztalt bátorságát. A Délvidékről 1 848. október 10-én — mint a csatározásokban tapasztalatot szerezett katonát - nyolcvanad magával vezényelték fel az ekkorra újonnan alakult 40 zászlóalj kiképzését, harchoz szoktatását segíteni. Nagybecskerekről indultak szekéren Törökbecséig. Onnan gőzhajóval Szegedig. Szegedről ment ki-ki - beosztás szerint- a kijelölt zászlóaljhoz. Krasznay Péter nyolcadmagával két szekéren Pestre a 25. zászlóaljhoz. Cegléden vonatra szálltak, s azzal érkeztek Pestre. Onnan gőzhajóval indultak az ekkorra már Komáromba vezényelt 25. zászlóalj után. Itt Mihályi István őrnagy felettébb gorombán fogadta őket. Krasznay Péter - a Nagybecskereken beígért őrmesterség helyett - az őrnaggyal való összetűzést követően csak szakaszvezető helyettes lett. Szakaszvezetője italozásának és az ebből fakadó sebesülését követő kórházba kerülésének köszönhette, hogy előléptették szakaszvezetőnek. A 25. zászlóaljnál ebben a rangban harcolta végi az őszt, a telet, és előléptetés nélkül vonult vissza zászlóaljával a Lajtától Szolnokig. Ennek a zászlóaljnak a kötelékében harcolta végig a tavaszi hadjáratot is, és vett részt Buda ostromában. A véletlennek és a forgandó szerencsének köszönhette, hogy a budai vár bevétele alkalmával éppen akkor látogatta meg a 48. zászlóaljnál ekkor már főhadnagyként szolgáló bátyját, Krasznay Gábort, amikor Rakovszky őrnagy azt magyarázta a parancsoksága alatt harcoló 48-as zászlóalj legénységének és tisztjeinek, hogy miért kellett magukra vonni a német várvédők figyelmét, amíg az 52-, 47-, 26- és 6-dik zászlóaljak egységei a várfalon ütött rést tágították. Az őrnagy éljenzése közben érkező Krasznay Pétert Gábor bátyja mutatta be az őrnagynak. Rakovszky Sámuel felismerte az alig 1 9 éves ifjúban azt a várostromlót, aki oly ügyesen kapaszkodott és bujkált a létrafokok között, hogy a németek hiába forgatták jobbra-balra a létrát, nem voltak képesek arról lerázni. Az őrnagy „— Öcsém, te közénk való vagy, akarsz é átjönni a 48-ik zászlóaljhoz...?’’ A kérdést megtoldotta azzal, hogy hadnagynak hívja, a vár bevételekor elesett tisztjei pótlására.9 A 48-as zászlóalj megmaradt legénysége és tisztjei a győzelmi mámorból éppúgy kivették részüket, mint ahogyan osztoztak az elesett bajtársak temetése miatti fájdalomban. Krasznay Péternek azonban az életét haláláig bearanyozó, gyakran emlegetett pillanata volt a Rakovszkyval való találkozás. Az őrnagy is, a szakaszvezető altiszt is méltán érezték 7 Uo. 57. 8 Uo. 63. 9 Uo. 99-101. 16
