Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
előtt megtanult olvasni, de az iskolai stúdiumoknál jobban érdekelték a tapasztalati kultúra praktikus elemei. Sváb-németet tanulni a kaplonyi, majd a nagykárolyi iskolába járt. A felső gimnáziumi latinnal Szatmárban ismerkedett, ahol Adám bátyjával lustálkodtak el egy tanévet, amiért a nyári szünetben apja mezei munkára fogta. 1 840 októberében Máriapócson a kisgimnázium második osztályában kezdte a tanévet, ahonnan 1 841 Pünkösdje előtt kemecsei tanulótársaival engedély nélkül hazagyalogolt. Az engedély nélküli gyaloglásról értesülvén a szülők egy öregdiák kíséretében küldték őket vissza az apostolok lován, azaz gyalog a Bazilita rend által fenntartott gimnáziumba, ahol a paptanárok vesszőzéssel javítgatták engedetlenségüket. 1 842 őszén újra Nagykárolyban tanult, ahol az iskolán kívül is csak latin nyelven társaloghattak. Nagykárolyból 1 843 októberében - szlovák és német nyelvre, és a gimnázium ötödik osztályába — Gábor nevű testvére vitte fel Lőcsére. Ahová a következő év őszén is visszatért a hatodik osztályba. Naplójegyzeteiben maga vallotta be, hogy Lőcsén sem a német, sem a szlovák nyelvből nem sok ragadt rá, de az érdeklődését meghatározó táj- földrajzi és meteorológiai élményeket a barátok mellé itt szerezte meg. Ezekben az években döntött úgy az apja, hogy mivel idősebbik két fia — Gábor és Ádám - közül egyiket sem sikerült a papi pályára rábeszélnie, Pétert taníttatja ki papnak. Eltiltotta hát a tánctól, a lányoktól és a ledér mulatozásoktól. 1 845 októberében ismét Szatmáron folytatta tanulmányait. A hetedik osztályba, „akkori nevezés szerint a Logikába" iratkozott be. Itt és ekkor a szállás- és kosztadó gazdájának lánya kiegészítette a tanrendet. Bevezette a papnak szánt fiút a szerelem rejtélyeibe és testi örömeibe. Tanév végén, 1 846 júniusában Krasznay Péter apja megjelenvén a záróvizsgán, volt osztálytársának — Hám János szatmári püspöknek - beajánlotta Péter fiát, hogy neveljen belőle papot. Az 1 846-os nyarat már ott kellett töltenie a papnövendékek között. Ősszel a reverendát is magára öltötte. A beöltözött növendékre szabott vezeklés közben kapta a hírt, hogy nagybeteg apja halála előtt még beszélni óhajt vele. Mire hazaért, apja már halott volt. Halála előtti engesztelő és vezeklő hangulatában - állítólag - azt üzente legfiatalabb fiának, hogy „nem veszi rossz névén [!],” ha otthagyja a papi pályát. Elképzelhető, hogy ez az üzenet csak Krasznay Gábornak, Péter bátyjának - Nyíregyháza majdani polgármesterének - az emlékezetében kapott lángra. Az atyai parancsra beöltözött papjelölt azonban örömmel mondott búcsút a reverendának. Egerben világi öltözetben kezdett a joggal ismerkedni. A szatmári gimnáziumtól búcsúzó tanévben amúgy is a reverendához illetlen kaland szereplője volt. Kétszázötven-kétszázhatvan diáktársával — tanáruk biztatására — kiszabadították Szatmár városának börtönéből a városi hajdúk által igaztalanul letartóztatott három diáktársukat.5 Szatmárból - a gimnázium elvégzése után - Egerbe vezetett az útja. Kemecséhez közelebb — Patakon és Debrecenben - is volt jogi akadémia. A katolikus Krasznay 1 848 előtt azonban mégsem iratkozhatott be egy református akadémiára.6 Elsőéves joghallgatóként Egerben érte hát az 1 848-as pesti forradalom híre. Itt állott be Krasznay Péter a 6-dik honvéd zászlóaljba önkéntesnek. Innen még az eskütétel előtt, saját kérésére áthelyezték a szabolcsi önkéntesekből álló 10-dik zászlóaljhoz. Ez utóbbiban „már ekkor Kemecséről 14 úgynevezett vált jobbágyfiúkon kívül 8 iskolázott úri családból származó fiatalság vált beállva. E szerint Kemecséről a 10-ik honvéd zászlóaljhoz összesen 22-en vonultunk be. Kik 5 Forrai, 1998. 35-52. 6 Uo. 54. 15
