Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
* Ezen évi április hó 13-án meghalt Krasznay Ferenc unokaöcsém, Ádám testvéremnek legidősebb fia, 43 éves korában a budapesti lipótmezei tébolydában, hová pár hóval azelőtt szállíttatott be Iglóról, hol vasúti tisztviselő volt, de idegességből származott őrültsége folytán beszállíttatott. Hagyott maga után özvegyet, Katrein Ágotát és Janka, Gábor és István nevű kiskorú gyermekeket, kikkel az özvegy elköltözött szüleihez Vukovárra, és így miután anyjuk igen kevés jártassággal bírt a magyar nyelvben, ezek a gyermekek a magyar nemzetre nézve elveszetteknek tekinthetők. * Ugyanez évi május hó 10-én eladtam a halászi határban fekvő két hold területű azon tiszaháti erdőföldemet, melyen fennállott fiatalos erdő összes fáit még 1892-ben eladtam volt - mint ezen füzet 69. lapján feljegyeztem - az Erzsi leányom férjhez adása költségei fedezése céljából Árokszállási János halászi lakosnak. Nem mintha annak különben is csekély árára reá lettem volna szorulva, de mivel az 457 öl hosszú, de csak 7 öl széles volt, s így azt annyival is inkább, mivel Kemecsétől madártávlatban is messzebb volt kétmértföldnél, nem tudtam semmi módon jövedelmeztetni. Árát azonban azonnal sikerült jól elhelyeznem. Amint előző lapon feljegyeztem, ezen év elején vásárolt Terhes-féle füveskert árát fizettem ki abból. * Ezen füzet 66. lapján előadva volt, hogy Katits István vöm a baloldali végtagjait ért hüdés következtében vasúti ellenőri ranggal kénytelen volt nyugdíj áztatni magát évi 1200 forint nyugdíj illetménnyel. Pár évig Nyíregyházán vonta meg magát, mely idő alatt az állomáson egy üresen álló szállást ingyen élvezett, sőt második évben mint napidíjas alkalmazást is nyert, s így előbbi fizetéséből csak a mellékes jövedelem hiányzott. Ugyanezen idő alatt nagyobbik leánya, Piroska megfelelő iskolai képzettséggel bírván, mint vasúti pénztámoknő sikeresen levizsgázott Debrecenben, és csakhamar ki is neveztetett Kecskemétre jegykezelőnőnek. Ott állásához elég tágas lakást kapván, szülei is odaköltöztek, ahol atyja is újból felvétetvén napidíjasnak, mint ilyen a teheráru kezelésnél lett alkalmazva, ahol még mellékes jövedelmei is voltak a szállítóktól, s így a nyugdíj, s kettőjük fizetése meghaladta az azelőtti fizetését is. Minélfogva helyzetük egészen jónak alakult. Annyival inkább, mivel ellenőri rángj ánál fogva pályatársai őt tiszteletben tartották, sőt a vasúti teendők körüli jártasságánál fogva autoritásnak [tekintélynek] ismerték, s hozzá fontosabb kérdéseknél tanácsért is fordultak. Itt lakása alatt többször kérte újbóli felvétetését, aminek folytán orvosi vizsgálat alá is vétetett, de különösen lábhibája miatt nem találták alkalmazhatónak. Pedig egy nyáron elvállalta a Svábhegyi kapaszkodó132 vasút kezelését is, és ott elég jól megállotta a helyét. Hanem ott ki sem kellett a lakásából mennie. Kecskeméti helyzetük azonban nem tartott sokáig. Katitsnak egészségi állapota rosszabbodni kezdett. Idegesség nyomai jelentkeztek nála, ami őt munkálkodásában akadályozni kezdette. Az eddigi állomásfőnök, Láber Lajos penzióba [nyugdíjba] ment, az új pedig nem találta őt alkalmazhatónak, s így a napidíjasi jövedelemtől elesett, ami őt annyira felbőszítette, hogy leányát rávette, hogy kérje magát Kikindára áthelyezni, amit meg is nyert, hova csakhamar át is költöztek, az ottani tisztviselőség által szívélyesen fogadtattak, s úgy látszott, hogy jó cserét tettek. Az 132 Gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia kezdeményezte a fogaskerekű megépítését. Cathry Szaléz Ferenc, svájci mérnök tervei szerint egy év alatt készült el. A 3700 méter hosszú és 313 méter szintkülönbségű pályát 1874. június 24-én adták át. 138
