Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
kettős város főutcáin, az ország minden megyéjéből és nagyobb városaiból álló több ezernyi lovasbandériumai által kísértetve a budai királyi lakba, ahol a királynak az ország hódolatát Szilágyi Dezső igazságügyminiszter monumentális beszéddel előterjesztette. Melyre a király meghatottsággal olvasta fel már kész válaszát. Kívánván a nemzetnek, hogy a második évezredet a mostaninál is nagyobb dicsőséggel és örömökkel érhesse meg a szent földön sat. Szabolcs megye bandériumának vezetője, Lipthay Béla. Tagjai: Petrovay János, ifj. Komis Ferenc, Kállay Emil, Répássy József, Gencsy Sámuel, Szalánczy Bertalan, gróf Pongrácz Jenő, ifj. Okolicsányi Lajos, Kállay Ubul, Gaál András, Szomjas Gusztáv voltak. Zászlótartó Henter Antal vámagy hat megye hajdúival, kik szintén a megye színét viselő díszmagyarban voltak. Szabolcs megye még ezen nyár folyamán több helyeken tartott millenáris ünnepélyeket. Jelesül Nyírbátorban, Vaján és a szabolcsi várban. Én azonban csak az utóbbin jelentem meg. Bátor nem érdekelt. Vaját pedig Világossal hasonlítom össze. Az a különbség csak a kettő között, hogy Világosnál Görgey rongy életéért adta el a nemzet szabadságát, Vaján pedig gróf Károlyi Sándor a Rákóczi-féle vagyonokért árulta el a hazát. Mindkettőnek nem emléktáblát, hanem akasztófát adnék. Vaja még ezen kívül azért is keserű emlékeket idéz fel nálam, mivel az a Vay Mihály volt az áruló Károlyi megbízottja, aki az én anyai ősapámnak, mamsi Olasz Ferencnek az ellenség általi kivégeztetése után annak titkári, majd államtanácsosi hivatali utóda volt, és ezért az áruló szerepéért az Olasz Ferenctől elkobzott javakat nyerte. S azokat utódai most is bírják Abaúj, Borsod megyében. Egyidejűleg bárói rangot is nyervén. Szabolcson azonban megjelentem. Hová kocsin utazván, utam azon gávai temetőnél vezetett el, hová azelőtt 25 évvel a szabadság egyik legnagyobb hősét, Rakovszky Sámuel ezredest temettük. Kinek sírjához betérvén, azt teljesen jeltelenül és elhagyattatásban találtam. Minek folytán a szabolcsi ünnepélynél felkérdeztem az alispánt, hogy a megye által millenáris emlékekre megnevezett 240 000 forintból nem jutna-e egy síremlékre Ra- kovszkynak. Mire azt a választ nyertem, hogy juthat abból a pénzből, de azért a megyegyűléshez külön kell folyamodnom. Mit én meg is tettem. De mire az újabb gyűlésen tárgyalás alá került, már akkor kitűnt, hogy a millenáris alapot a többrendbeli emlékek, és különösen az abból tervezett modem stylben [stílusban] épült megyei közkórház költségei teljesen felemésztik. S így az alispán utasíttatott, hogy a Rakovszky emlékre szükségelt pénznek aláírás útjáni gyűjtését eszközölné. * 1896. évi június hó 29-re- nevem napjára -Piroska leányommal Szatmárra utaztam, nevem napját ott ülni meg, minthogy feleségem gyengélkedő állapotban volt, nem akartam őt a vendégeknek ellátásával terhelni. Hol azon napon két rendbeli ünnepélyen vettem részt. Egyik Farkas Antal ügyvédnek 40 éves ügyvédi kamarai elnökségének megünneplése, mely azon napnak délelőtti 10 órájakor tartatott meg a Városháza nagytermében, hol azonban az ünnepelt éppen az ünnepélyt megelőző nap estéjén egészen váratlanul jött vértorlódásból származott gyengeség és rosszullét miatt személyesen meg nem jelenhetett. Hanem őt szintén ügyvéd fia, dr. ifj. Farkas Antal helyettesítette. Ugyanazon napra délutáni 5 órára várták Kossuth Ferencet Szatmárra, aki csakugyan egy negyedórával előbb meg is érkezett Fehérgyarmatról, Csengert útba ejtve Szatmárra. A város rendkívül szép, és 16 holdnyi terjedelmű főterének közepén lévő Kölcsey Ferenc szobra körüli emelvényen a vele jött képviselőkkel, úm. Luby Géza, Izsák Dezső, Uray Imre, Papp Elek sat. helyet 134
