Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között

s külön öröme telt abban, hogy a közigazgatás államosítása során a járások szaporításával és átszervezésével megörökölt egy főszolgabíróságot.

Státuszát és pozícióját tekintve, Szabolcs megye félszáznyi legismertebb és legtekintélyesebb embereinek egyike volt Krasznay Péter. A miniszteri ellenjegyzéssel királyi kinevezettként a megye élére került főispán külön kasztot és méltóságot képviselt. Egyéni karakterétől, emberi jellemvonásaitól és politikai meggyőződésétől vagy alkalmazkodásától függött, hogy mennyire mélyítette el kapcsolatait a választás útján pozícióba került megyei tisztviselőkkel. Csak felfelé tartozott felelősséggel. A választott vezetőknek azonban alkalmazkodniuk kellett a megye gazdasági és szellemi elitjének akaratához és igényéhez, mert időről időre előbb négy-, majd ötévenként választással — tisztújításon - mérettek meg.

Krasznay Péter ahhoz a 1 5-1 6. században nemességet és donációt szerzett, régi családokkal kapcsolatot tartó, de köreibe már a honoráciorokat, tehetségükkel és iskolázottságukkal szakmai műveltséget szerző embereket is befogató kettős értékrendű elithez tartozott, amelyik a dualizmus korában uralta a közigazgatás vármegyei szintjét és az állami hivatalokat, intézményeket. Többnyire uram-bátyám kapcsolatok kereszttüzében élt. Jövedelme és vagyoni hozadéka — gyermekei számától függően — a lecsúszás és a szegényedés peremére juttatta. Letűnt évszázadok sárguló, halványodó írású pergamenjei között kutatta-kereste családja gyökereit, bizonygatta famíliája ősi voltát. De ha menyének nem is, sok lánya miatt vejének már szívesen fogadott el alsóbb társadalmi rétegekből érkezett műszaki, orvosi és jogi diplomást, s ha ezek nem sűrűn látogatták a háza táját, papot és tanítót is.

Olykor élesedő retorikai ellenszenvvel, erkölcsileg dehonesztáló jelzőkkel illette a pénztőke felhalmozására, a könyörtelen haszonelvűségre törekvő zsidóságot, de kény- szeredettségből a szívesség felé hajló őszinteséggel engedte magához, családjához közel a magyarosodé, különösen a hitet is váltó zsidóságot. A közeledés kölcsönösségének egyre szaporodó esetei társadalmi jellemzővé bővültek ugyan, de a civilizációs értékrendbeli szakadékok - a nagyarányú zsidó bevándorlás következtében — inkább mélyültek, semmint eltűntek volna. A valóság mélyáramának elemzésétől felületesen elzárkózók ezt ok-okozati összefüggés nélküli antiszemitizmusnak szeretik deklarálni. Pedig szelídebb, látványos anarchista botrányoktól és terrorizmustól mentes formában két civilizációs értékrend súrlódásáról volt itt szó. Az ótestamentumi kiválasztottság hitével és identitástudatával felvértezettek törzsi, nemzetségi, vérségi felvértezettség-tudata és Messiás várása ütközött és súrlódott itt az Ótestamentum szerint az Isten népétől elkülönült gojok Újtestamentumban szintetizált felebaráti értékrendjével. Közismert, hogy az ortodoxia erkölcstana szerint az Ószövetség népét csak a Jákob leszármazottainak tett eskü kötelezte. Az Úr előtt nem számított bűnnek, ha a gojnak tett ígéretet megszegte közülük valaki. A dualizmus korának Krasznay Péter névre hallgató főszolgabírója az a „médium,” akinek a megnyilvánulásaiból törvényerejű bizonyossággal olvasható ki ez az átmeneti — épp ezért kettős előjelű és megnyilvánulású, de egyben meg is élt, és meg is szenvedett —társadalmi viselkedési forma. A két civilizációs és kulturális értékrend megléte helyett a közéleti magyar nyelv átvételére, a nyelvi asszimilációra fókuszáló történészi látószög szégyenlősen hallgat a valóságnak erről az etikai szegmenséről. Krasznay naplójába azonban rendre beépülnek azok a köznapi tapasztalatokat igazoló mozaikok, amelyek ezeknek a konfliktusoknak a hétköznapi jelenlétéről tanúskodnak. Lelkében, erkölcsi értékrendjében és társadalmi viszonyulásában egyszerre van jelen a zsidók elfogadása, rokonná szelídülése, és fenntartásos elutasítása. Édes leánytestvérének férje nevében megmagyarosodó, vallásában katolikus hitre tért zsidó. Krasznay maga tapasztalja meg, hogy amikor Ferenc József ennek a zsidó

12