Az 1956-os magyar menekültek ügye Iserlohnban. Forrásválogatás - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 35. (Nyíregyháza, 2006)

Források - Újságcikkek

mostanra gyorsan kimerülnek. Amit a szovjet páncélosok nem tudtak elérni, megteremti azt az éhség és a lőszerhiány: „nyugalom és rend" lesz a megviselt országban. Jóllehet a jugoszláv határ mentén, a mocsaras vidéken gyülekeznek a szétszórt szabadságharcosok, hogy partizánharcot szervezzenek. Belgrádi jelentések szerint így Közép-Magyarországon ismét heves harcok robbantak ki. Dél- és Délkelet-Magyarországon a felkelők fokozták a partizánharcot. Szervezett ellenállás azonban már itt sem folyik. Tegnap este a Rádió Budapest újabb utcai harcokról számolt be a fővárosban. „Forradalmi bandákat" vádoltak azzal, hogy a „Royal" és a „Continental" szállodákban a tüz oltásában akadályozták a tűzoltókat. A beérkezett jelentések szerint a súlyosan feldúlt, részben lángokban álló fővárosban már csak szórványos lövöldözés hallatszik. És ezek többségében olyan lövések, amelyek a szovjetek vagy az államrendőrség fegyvereitől származnak, és egy-egy elfogott szabadságharcos halálát jelentik. Minden olyan háznak a lakóit könyörtelenül a falhoz állítják, amely házban akár csak egy fegyvert is találnak. Azzal a váddal, hogy a „fasiszta ellenforradalmat" támogatták, a magyar fővárosban állítólag 2000 embert tartóztattak le. A szabadságadók gyenge segélykiáltásai lassan elnémulnak: „Nincs több fegyverünk, élelmünk és kötszerünk. Már csak a vérünk van, amit népünk szabadságáért odaadhatunk..." És később: „Aktív segítségre van szükségünk. Cselekedjetek, mielőtt késő lesz. Isten segítsen bennünket, ha ti nem teszitek." Csütörtök reggel a szabadságadók még súlyos harcokról tudósítottak a budapesti elővárosokban. Időközben további 100 000 szovjet katona érkezett Magyarországra. Lángszórókkal füstölték ki az utolsó ellenállási gócokat. A kormányzat mégsem ura a helyzetnek. A fegyverek letételére felszólító, a felkelőkhöz intézett felhívást óránként megismétlik. Az utolsó határidőt péntek délután 17 órában jelölték meg. A munkásokat, akiknek a legnagyobb része még mindig sztrájkol, drákói intézkedésekkel fenyegették meg, amenynyiben szombat reggelig nem térnek vissza munkahelyükre. Mindenekelőtt a víz-, gáz- és villamosipari műveknél, valamint a vasútnál kellene ismét azonnal felvenni a munkát, hogy a lakosság ellátása nehogy maradéktalanul összeomoljon és - ahogyan az egyik rádiós kormányfelhívásban megfogalmazták - a magyar nép nagy része éhhalált haljon. Budapest szovjet városparancsnoka szigorúan megtiltotta a lakosságnak, hogy este 19 órától reggel 7 óráig az utcára menjen. Ugyanakkor a fázó, éhező embereknek a „szovjet nép baráti segítségét" ígérte meg, amely azonnal nagymennyiségű élelmiszert, gyógyszert és orvosságot akar adományozni. Segélyszállítmányokat ígért a román kormány is. A nyugati országoktól