Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
propinqua nosîri Comitatus existentium, Ugocha scilicet et Zathmár ab antiquis temporibus ad Nostram Dioecesim Bereginam pertinentium, stipulata manu obligatio et devotio, se non deßexuras ab Ecclesia Dioecesis Bereginae. " [1608. szeptember 30-án tartottak zsinatot a tiszáninneni és tiszántúli lelkész urak, a végeken és a szomszéd megyékben lakók, Ugocsában és Szatmárban, amelyek a régi idő óta a mi beregi egyházmegyénkhez tartoztak, kézfogással kötelezettséget és ajánlást adtak, hogy nem szakadnak el a Beregi Egyházmegyétől] Ezen esperes örök emlékezetet érdemel azért is, hogy midőn a debreceni Superintendáns sürgette volna az ő idejében ismét a Beregi Tractust az ő vele való egyesülésre. Akkor Thúri 1611. május 18-án Beregszászban zsinatot tartván elvégeztetett az ő befolyásával, hogy ám legyen meg az unió de úgy, hogy a tractusnak minden addig bírt élőjogai megmaradjanak. Melyről az egyházvidék első protocol 1 urnában, a 169. lapon ezen jegyzék találtatik: „Acta Synodi Berexasinum convocatae, anno 1611 18. Mai: Decrevit Ecclesia, in Berexasi num convocata Synodo:- Annuatim. Ecclesiae eundum esse ad Generalem Synodum, si requisita fuerit et compellata a Clarissimo et Doctissimo Domino Superintendente eis et Ultra Tibisca narum Ecclesiarum, hac tarnen conditione, ut Ecclesia Zeőleősiensis (Szőlős) adempta et decisa a Dioecesi, Beregiensi remittatur- Deinde piacúit et quidem consulto magnoque commodo Ecclesiae, ut controversiae legitimae ab ecclesiasticis judicibus nostrae Dioeceseos trutinatae et ruminatae ( Si quibus ita videbitur) Judicio clarissimi Domini Superintendentis, et Generali Synodi, quocunque in loco celebrandae sibesse queant et revideantur. Tertio. Libertatém ordinationis Ministrorum non permittendam Generali Synodo, sed potius, in usum, exertitium, et existimationem Dioece seos nostrae retinendam esse decrevit Ecclesia. " [A Beregszászra összehívott zsinat végzései: 1611. május 18. A Beregszászra összehívott zsinaton határozta az egyház. Az egyházak jöjjenek össze évenként általános zsinatra, ha a tiszáninneni és tiszántúli egyházak méltóságos és tudós püspök őket meghívja és felszólítja, de azzal a feltétellel, hogy az egyházmegyétől elcsatolt szőllősi egyházat a beregihez visszabocsátják. Aztán tetszett és az is nagyon jól esnék az egyháznak, hogy ha a mi egyházmegyénk bírái által törvényes módon megtárgyalt vitákat (ha valakinek úgy tetszik) a tiszteletes püspök úr bírósága előtt bármely helyen tartják, felülvizsgálják. Harmadszor, az egyház úgy döntött, hogy a lelkészek állítását nem engedi meg az általános zsinatnak, hanem inkább a mi egyházmegyénk szokásainak, gyakorlatának és véleményezésének tartja meg.] A minthogy későbben, midőn 1629-ben tökéletességre ment az egyesülés a debreceni egyházkerület és a Beregi Egyházvidék között a fentebbi feltételeket Szőlős visszaadásán kívül el is fogadta az egyházkerület, mint keresszegi Superintendáns 34. appendixéből kijő. Izsnyéte iránt, ilyen gondoskodása van első Protocollum 106. lapján feljegyezve „ Capitaneus arcis Munkács, ademit acervum frugum in Isnete congestum ad rationem Pastoris. Pro restitutione semel atque iterum Magnificum compellavi: -
