Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)

vei az országgyűlés e nagy közönsége bevette az egyháziaknak is be kellett venni, mert a be nem vevők könnyen a Tiszántúli Superintendáns díjára jutottak, aki az új naptár be nem vételéért tömlőére vettetett. A Beregi Egyházvidéknek meglévő I. jegyzőkönyve, in 4. Gyarmati Miklós esperes idejében kezdődik 1593. március 2-án. Miért is az neveztetik Gyarmatianum Protocollumnak, 254. lapon előadja az 1593 tói 1631 évig felvett aktákat. 6. esperes: WÁRI SZ. BÁLINT Vári fi, és vári pap. Nevében az Sz. annyit tesz, mint Szárnyas, magát néha Zarniasnak, néha Alatasnak írta. Ennek idejét Lampe nem tette fel pag. 609., mikor lett beregi esperessé, pontosan nem tudhatni, mivel a régieknél az esperesség nem volt holtig tartó állandó hivatal, hanem bizonyos időben (annuatim, lásd Protocollum Tarczalianum in archivo Tractus Szathmár) elbúcsúztak s újra megmaradtak, csak úgy lehettek újra esperesek. Ez a Vári Sz. Bálint esperes ordinált, vagy consecrált 1595. március 4-én a vári zsinati gyűlésben két papot, úgy mint Borsovai Mátét és Pásztor Tamást. De, hogy azelőtt is, magok consecráltak az ide való esperesek, jele az, hogy ők püspöki gyűlésekre nem is jártak ennek idejében. Újra háborgatta és unióra erőltette a debreceni Superintendáns a Beregi Egyházvidéket, különösen Hodászi Lukács Superintendáns ösztönzésére. Sok baja volt Wári Sz. Bálintnak esperessége idejében. Tekintély nélküli, jámbor, igénytelen férfiúnak kellett neki lenni, hogy majd minden ember packázott vele. A badalóiak például, visitatiói alkalomkor, vasas szekerét szétvagdalták, hogy valamely ügyet nem varasuk szerint intézett el. Nagyobb bajt okozott neki Egri Miklós szőlősi pap, akit 1595-ben a káplána és rectora adulteriummal vádoltak a Tractusi Gyűlés színe előtt is, hitök letétele mellett. A gyűlés elébb nem hitte a vádat, miért is a két tanút exterminálta. Ezen Perényi János és György, mint szőlősi földesurak felindulván, maguknak foglaltak 300 kereszt búzát és 60 hordó bor papi dézsmát, amelyekből szép rész járt évenként a beregi esperes részére is. Szőlőst is el akarták szakítani a Beregi Tractustól. Később Egri Miklóst találta a Beregi Tractus vétkesnek, miért Egri Miklós felindulván, a beregi esperest mindenütt szidalmazta és rágalmazta, a részére járó jövedelmet ő is letartóztatta. Végre Szőlőst, azon ugocsai eklezsiákkal, amelyek mindenkor Bereghez tartoztak el akarván innen szakasztani és elpártolásra bírni, de csak szőlőst vehette rá. Noha Hodászi Lukács Egri Miklósnak kedvezvén s hivatalában meghagyván a Beregieket nem pártolta. Végre is 1612-ben a váradi sinoduson végződött be a szőlősi kedvetlen és káros ügy, a Beregi Tractus bosszújára az esperes kárával, Szőlős elszakadásával. Egri Miklóson kívül több pap társai is sértegették és gyanúsították ezen esperest, mint Bányai Péter munkácsi pap, aki Rákóczi Zsigmond őnagysága előtt sokféleképpen elvádolta és gyanúsítani kívánta őket. Úgyszintén Szerdahelyi István beregszászi is galibás természetű lévén, másokkal többekkel együtt azzal vádolta. 1. Hogy az esperes ... csak atyafiait, különösen testvérét ári Szárnyas Jánost emeli és pártolja, 2.