Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)

Nője: Veres Erzsébet, 1712-ben vette el nőül. Ettől fia József, katona. 1730-ban pápaszemre szorult, mint maga szomorúan megénekelte. Maga így ír: „Alig mentem tizenkét esztendős korra, mindjárt tudományért bujdostam Kassára. Kassáról kimének, Debrecenbe juték, ott, Isten népébe kegyességet láték negyvennégy esztendős koromban szorultam pápa szemre, mivel homályosan láttam Biblia betűit, mert megfogyatkoztam szemem világában, hogy sokat olvastam. " Halála előtt kevéssel a venerabilis Beregi Tractustól így búcsúzott el: „Aron Tisztelendő Szent Famíliája, Beregi Tractusnak szép Societása! Atyák és tanítók, Christus majorsága! Kikre néz Híveknek lelki tutorságaü Isten maga népe között föld savává és világosságnak világosságává idvözülendőknek tegyen illatjává, mindnyájan titeket és lelki Dajkává! " Lakhelyeitől az eklézsiáktól. „Gulácsi, gecsei, szőlősvégardói, mátyfalvai, bilkei és az ilosvai. Nem különben guti és az milotai Úr Jézus Krisztusnak szent Ekklésiái! Kikben a Christusnak beszédét hirdettem fiakat, lányokat lélek szerint szültem. Mind meg bocsássanak ha miben vétettem, mert én is gyarlóság alá rekesztettem. " Feleségétől „ Oh Seres Erzsébet, életemnek Párja! Mivel hogy szívemet szívedtől el zárja Halál, kinek mérge testem ugyan marja: Isten, oltalmadra lelkem szívből várja Huszonhat esztendős voltam hogy férjednek kezdettél ismerni, élted segédének. Attól fogva vala fejemnek fejednek csendes lakozása éltemmel éltednek. A Christus igáját egy iránt hurcoltad, nyomorúságomat velem kóstoltad. Ha bántódásom volt, te azt úgy fájlaltad mint magam, sőt ugyan tiédnek tartottad. Mikor én izzadtam a belső munkában, Te akkor fáradtál a külső dologban. Amit fel nem értem a majorkodásban, Te azt kipótoltad szokott gyorsaságban. Nem volt arra gondom mit egyem, mit igyam. Ha ruhám meg ócskult, mivel ruházkodjam. Hanem, a volt dolgom, hogy Istent imádjam, Szent Hivatalomat híven munkálkodjam. Nem csak feleségem, hanem Anyám voltál. Mint érdemes dajka velem dajkálkodtál. Szomorúságomban úgy vidámítottál mint jó anya fiát, és megvigasztaltál. Ezen jókért, Isten legyen jóval neked, Hogy Szent Országában be mehessen lelked. Kegyes szárnya alatt nyugodjék életed míg nem árvaságban keresed kenyered. " S a Deli József nevű egyetlen egy fiától, ki katonává lett „ Fiam Deli József aki sok bánattal bántottad szívemet, mert rossz indulattal indultál világban, s ám meg is bódultál bódult elméd után menvén meg boldogult Isten beszédének két élű pallosát le tevéd, meg unván drága villogását, emberek fegyverét, s erőben pajzsát választód magadnak vérontó szabjáját. Isten mindenekben rajtad könyörüljön, tartson, hogy ellenség téged meg ne öljön. Angyali sokaság lelkednek örüljön, menyben Jézus vére bűnödtől töröljön, " stb.