Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
létből egy Somogyi nevű, vérengző szerzetes barát által nyíllal által lövetett. Mint ezen történetet elő adja Szőlőéi Mihály surányi pap Bajnok Dávidka című könyvében a 64. lapon, amely Kassán 1668-ban adatott ki. 1593-tól 1595-ig Gyarmati Miklós esperes volt a beregszászi lelkész, 1594-ben pedig vele együtt Szalmadi János is itteni lelkész. 1597-től 1606-ig Szerdahelyi István volt a pap, aki galibás természetű lévén (ezen jellemző kifejezés Kondor Boldizsár esperestől származván) sokat versengett Vári Zárnias Bálint esperessel és az egyházvidék elöljáróival. 1606-tól 1617-ig Túri János volt a lelkész és két ízben esperes. Már ekkor rendesen, két pap szolgálván, ezen szokás tartott sokáig, s egész Báthori Zsófia idejéig mikor elszedetvén az egyház javai, megszűnt papság s az alumnus diákok száma is igen leapadt. Virágzó iskolája és tanítói közül nevezetesebbek: Peldárt 1552. Decerius Kristóf 1600-ban és gelei Katona István, aki 1615-ben Bethlen Gábor fejedelem akadémiákra küldött. 1616-ban Sz. Simoni Gábor (és idősb Kolosi Dániel) 1637-ben Tej falvi Csiba Márton. 1632-ben Simándi Mihály. Esperesek, lelkészek voltak: 1646—1679-ig ifjabb Kolosi Dániel és Szikszai Pál, akiknek idejében 12 s több diákok is voltak. 1657-ben felgyújtották a nagy templomot a lengyelek ámbár az ide való régi iskolai jegyzőkönyvben, egy jegyzet azt erősíté, hogy a templomnak mohos zsindelyzete, a lengyeleket a toronyban vigyázó egyik strázsának égő pipájából kivett tűztől gyulladott meg. 1684-1689-ben Számai István és Gyöngyösi Mihály vitték a kettős papságot, akik egymás ellen mocskolódván a szószékből sinodaliter megdorgáltattak. Szerencsi Gerson ki sok bajt okozó erkölcstelen ember lévén szinte dorgáltatott, 1705-1707-ben. Teremi István esperes 1709-ben Patai Sámuel szintén esperes, voltak lelkészek. Ezután 1713-ban voltak Várallyai István és Nyíregyházi Sámuel fojtatták a szent hivatalt, akiknek idejükben vetettek el az egyház jótéteményei, s adattak a római katolikus plébánosnak. Ekkor szűnt meg véglegesen a kettős papság, s maradt Nyíregyházi Sámuelre. 1794-1787-ig Kondor Boldizsár esperes volt a lelkész, aki a mostani előtti fatemplom építésekor sok jót tett a beregszászi egyházzal, amely, szőlejét ma is az ő adományából bírja. Sok furcsa kalandjai voltak az akkori munkácsi római katolikus alesperessel. 1796-tól 1807-ig derczeni Szabó Péter lett a lelkész, akinek idejében épült a mostani kőpaplak. Ugyan ezen lelkész idejében öntetett az egyház egy harangot 1300 forintért. Másik Szabó Péter hozatott ide Derecskéről, aki alatt 1813-ban a mostani nagy kőtemplom építése megkezdődött. Most említett lelkész 1836-ban meghalálozván, a lelkészi hivatalt folytatta ifjabb ardai Janka József 1850-ig, aki után Orbán József 1852-ben, ezután pedig Békási Sándor 1852-1876-ig. Anyakönyvét 1736-ben kezdte írni és vezetni Bagaméri Sámuel lelkész. Néhai gróf Teleki József az iskolának itten, 1000 Rhenes forintot adott, amely összeg 1848-ban 1400 váltó forintra emelkedett a néhai devalvált 200 forintból. Ezen pénz az alapja a mostani Beregszászi Algimnasiumnak, nagylelküleg megbővítették az alapösszeget a méltóságos Lónyay nemzettség lelkes tagjai, adakozván ugyan ezen célra az egyházmegyei egyházak és jól tévők is.
