Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)

mint például többek közt a kaszonyi református egyház részére drága aranyozott nagyszerű ezüstpohár Bocskai fejedelem által, Bethlen Gábor pedig sok akadé­mikusokat küldvén külországra, többek közt Tiszabecsi Gáspár tanácsára Gelei Katona István beregszászi professzort is. Az e korban élt Bereg vármegyei főispánok között sokan reformátusok lévén sok jót tettek a református hitfelekkel. Ilyen Bereg vármegyei református főis­pánok voltak 1599-től 1611-ig Mágocsi Ferenc, aki egyszersmind kassai generalis is volt, továbbá deregnyői Daróczi Ferenc, beregi főispán. Szepesi ka­tona praetectusa s II. Mátyás király követe az Erdélyiekhez 1614-1616. Ilyen be­regi reformált hitű főispán volt Lónyay Zsigmond is 1644-1652-ig. Ezeknek haláluk után a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegyének Báthori Zsófia fejedelemasszony korától kezdve üldözés alatt voltak a beregi re­formátusok és ámbár későbben, gróf Thököly Imre vigasztalólag lépett fel s Te­remi Istvánt is maga kocsiján vitte be Munkácsra papnak, de csak ugyan rövid idejű volt e boldogság, mert Thököly bukása után Kolonics érsek, a Rákóczi ár­vák tutora és Klobusiczki a Rákóczi javak gondviselője elég gondot és bajt okoz­tak a beregi protestánsoknak. És ámbár sok református viceispánok, mint Gulácsy Ambrus 1655-től 1669-ig, Komlósi Mihály 1692-1695-ig, Lónyay Ferenc és Bay Ferenc 1697-1700-ig, is­mét Lónyay Ferenc 1701—1710-ig, újra Bay Ferenc és Kajdi István 1710-1720­ig, ugyan ezek 1720-1730, Görgei György 1734-től 1749-ig. Hatalmas reformá­tus alispánok sok jót tettek, de az I. Leopold, I. József, III. Károly császár és kirá­lyok által kinevezett még hatalmasabb Bereg vármegyei főispánok, kőrösszegi gróf Csáky István 1660-1676, gróf Csáky Zsigmond 1677-1699, gr. Csáky Ist­ván 1701-1719, gróf Csáky Péter 1720-tól 1728-ig buzgó római katolikusok lé­vén, hidegséget mutattak a protestánsok iránt. így foglaltattak el 1666-ban az izsnyétei, fornosi stb. papi fizetések a munkácsi jezsuiták számára, így a bereg­szászi nagytemplom és papi javak 1713-ban a római katolikusok részére. így volt beborulva Bereg megyében a protestantizmus ege Mária Terézia ural­kodása elején és közepén is. Ö az 1740-ben gróf Schönborn Bucheim Fridrik Ká­rolyt, a bambergi és herbipoliti érseket nevezvén ki beregi örökös főispánnak, a főispáni helytartók is jobbára 1728-1740-ig volt helytartó Péchy Zsigmond alnádor 1741-1748, Kapi József 1779-1781, báró Révai Simon 1785-1790, Csebi Pogány Lajos 1790-1797, báró Vécsei Miklós 1798-1803 stb. Az alispán­ok is jobbadán más vallás felekezetűek voltak, mint például Herkel Jakab 1734­1749, Eötves Sándor és Tarnóczi János 1753-1760, Bornemissza László 1760­1764, Bessenyei György 1767, Buday Ferenc, Bessenyei György 1769—1775-ig, Bessenyei György, Keresztes Antal, Dessewffy Imre. Dessewffy János 1775— 1779. Bessenyei György, Dessewffy János 1780-1782. Buday Ferenc, aki 1782­1785-ig a református Lónyay Lászlóval, Bessenyei György, Ilosvai Lászlóval 1785-1790, a református Lónya László és Bornemissza György 1790-1797. Ily körülmények közt a dolgok ily helyzetében a római katolikus hivatalnokok­nak éppen semmi a református világiaknak sem sok kedvük és okuk volt az egy­házi ügyekbe avatkozni. A bodrogkeresztúri értekezletnek tehát az volt a célja, hogy a protestáns világiakat a protestáns egyházi ügyekbeni részvételre el köte­lezze. Meg is jelennek a buzgó protestáns világi urak az egyházi gyűlésekben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom