Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
Töredék jegyzetek arról, hogy a világiak is mint jutottak be és léptek fel az egyházkerületi és egyházmegyei igazgatásban Az 1715. évi országgyűlés 31. cikkelye megtiltván a zsinatok tartását. Püspökeinknek is generalis inspektor cím engedtetvén meg a püspöki helyett, amely megtiltatott a mieinknek. 1731. évi március 21-én pedig olyan királyi parancsolat keletkezvén, amely többek között, mind két evangélikus felekezetek házassági ügyeit, a római katolikus megyei püspökök ítélete alá rendelte. Mindezen előzmények után, 1734. november 5-én a Bodrogkeresztúrban egybegyülekezett protestáns világi úri rendek abban állapodtak meg, hogy ennek utána a vallásos ügyek gyámolítása végett mind az egyházkerületi gyűlésekben a superintendensek mellett a főkurátorok, mind az egyházmegyei gyűlésekben az esperesek mellett segédkurátorok vagy gondnokok is légyenek jelen, kik a tanácskozásokban is részt vegyenek és a vallás ügyét felsőbb helyeken is előmozdíthassák. Ilyen Superintendens főkurátorok voltak már többek között a hatalmas debreceni főbíró Dobozi Mihály holta után 1774-ben Vay István, azután 1778-ban Rhédey Ferenc urak s több mások, akik a vallásos ügyeket nagy figyelemmel kísérték és gyámolítottak. Hogy milyen nagy áldások az egyházra nézve a kegyes uralkodók és más nagylelkű világiak, többek közt bizonyítják a Nagy Konstantin és Nagy Károly császárok, Magyarországon pedig Szent István és Szent László királyok példái több sokak közt, akik valójában nem rontották, hanem erősítették és gyarapították Krisztus országát. Bereg vármegyének különös szerencséje volt abban a tekintetben is, hogy Munkács várának birtokosai, úgyszintén a több főrendű úri méltóságok aszerint, hogy melyik keresztyén felekezethez tartoztak, gazdagon rendelkeznek felekezetük egyházáról. így Szent László király, többek közt a kaszonyi római katolikus egyháznak templomot építtetett két sekrestyével, amit Bereg vármegye Levéltára igazol, a csarodai templomot is vagy ő, vagy a chernavodai híres régi nemzetség építtette, a beregszászi öt klastromok közül is valamelyiket vagy Szent László, vagy Lantpert herceg alapította, kiről neveztetett a város is Lampyrtházának. Fejedelmi kegy adhatta az országos hírű gazdag hegyi dézsmákat a beregszászi plebánusnak, Olcsva Apáti helységeket pedig többekkel együtt a szerzetesek fenntartatására, a Pálóczi, Artándi, Oláh, Bűdy úri családok sem maradván hátra az áldozatok hozatalában. Az óhitű keresztyének is buzgó jótevőjüket találták fel Koriatovics Tódor orosz hercegben, aki Munkácson Basilita szerzeteseket alapítván s lakhellyel ellátván, Boboviscse és Lavka helységeket örökös birtokukba bocsátá, amely helységek 1360 óta az említett szerzet javára jövedelmeztek a mai időkig. A helvét hitvallású keresztyén felekezet is hatalmas védelmezőjének és oszlop emberének tapasztalva Bereg megyében 1552 óta suraklini Petrovics Péter, aki elébb Erdélyi hadak hadi vezére lévén, azon évben Munkács várát és uradalmát nyeré és aki bár Schlavoniában, Pozsega megyében született 1487. évben, de azért Magyarországon s kivált Beregben, Kálmáncsehi Sánta Márton és több mások által a Kálvin értelmét pártolva mozdította elő. Igen hihető, hogy a beregszá-
