Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
1798-ban. Mindjárt 1792-ben aljegyző lett Scribai nevezettel, (mert régenten az egyházi vidék főjegyzője is csak Tractum Scribának neveztetett) 1800-ban assessor, azután több évig főpénztárnok. 1812. március 3-ai beregszászi gyűlésben felkiáltás által (és így nem írásban foglalt szavazatai által az egyháznak és papoknak) főjegyzőnek választatott. Mely alkalommal két segédjegyzőt is választattak mellé, úm. Széles András, és Tőrös Bálint. L. Nagy János Kerecsenyből Váriba onnan Barkaszóra ment lelkésznek, holott laktában lemondván az esperességről idősb Wekerdi Nagy Mihály, L. Nagy János esperessé választatott és ezután lett tarpai pappá. Mint tekintélyes és tudományos férfiú több éveken keresztül oly dicséretesen folytatott esperesi hivatalkodása mellett Bereg vármegyének is híres táblabírája lévén, meghalt Tarpán 1833. július 31-én gyomorrákban és eltemettetett a tarpai templom kerítésében. Prédikálván felette tractusi főjegyző Széles András, a barkaszói pap, oratiot mondván idősb Fejérvári János kaszonyi lelkész. INTERREGNUM 1833-1835 Nem lehet itt elhallgatni azon történetet, hogy esperes L. Nagy János úr halála után 1833-tól 1835-ig, és így szinte két évek alatt nem töltethetett be az esperesi hivatal. Mert 1833-ban az augusztusi gyűlésen bejelentetvén, az azelőtt kevéssel elhunyt esperes halála Debrecenben az egyházkerület előtt, ott azonnal határozat tétetett ugyan a beregi esperes sürgetőleges választása iránt, a sürgős bajok intézése akkor főjegyző idősb Széles Andrásra bízatván addig. Az egyházkerületi határozat az esperes választása iránt Széles Andráshoz küldetvén, mint hogy akkori idő tájban akkori segédgondnok tekintetes Lónyay Pál úr többnyire másutt tartózkodott. Assessor társaival közölte azt a főjegyző, egyszersmind nyilvánítván, hogy currenst fog bocsátani választó szavazatok készítése és beadatása iránt, hogy az Egyházkerület határozatának elég tétessen. És noha ellenzettek is a főjegyzőnek az assessorok a segédgondnok híre nélküli szavaztató currens elbocsátását: mindazáltal a főjegyző nem várva haza a főgondnokot, csakugyan currenst bocsátott, és így az esperest választó szavazat begyűjtetett. Ezen szavazatok noha fel nem bontattak, de köztudomás szerint esperesnek a főjegyzőt. Széles András elválasztatott. Hazaérkezvén későbben a főgondnok t. Lónyay Pál úr a híre nélkül elbocsátott currenst rossz néven vette és assessori gyűlésben az esperesválasztásra beadott szavazatokat megsemmisítette, ekkor egyszersmind oly határozat tétetvén, hogy még az év végéig a segédgondnok által szavaztató currens bocsáttasson, ha pedig idehaza nem lenne, ezt helyette a legidősebb világi assessort. Dolinay Imre úr teljesítse. Nem várva ismét a főjegyző a currensbocsátás után a segédgondnok intézkedését minthogy az idehaza még december elején sem volt, a fenn nevezett világi assessorral decemberben esperesre szavaztató currens bocsáttatott, és másodszor is pontosan beadatván a szavazatok ezen szavazatok által is köztudomás szerint a nagytöbbség másodszor is t. Széles Andrást, mint tractusi főjegyzőt esperesnek elválasztotta. Ekkor méginkább neheztelvén a segédgondnok a híre nélkül elbocsátott currensért, ezért 1834 elején
