Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
nek megválasztottuk és esküvel megerősítettük Csahólczi János tiszteletes urat. "] Ezen esperes volt az első a beregi esperesek közül, ki tarpai lelkipásztor volt, mint az égett jegyzőkönyv 127. levelén látható volt. Mivel régen az egyházi gyűlésben mint pap és tanító megszokott jelenni, mint minden régi canonaink mutatják, ezen esperes idejében pedig 1715-ben az országgyűlés arc 31. (absque praescitu et annuentia Regiae Mattis) minden Synodusokat és alamizsna szedéseket eltiltván 1717. április 7-én. A Szathmari Egyházvidék azt rendelte, hogy ezután a Senior mellett 8 assessorok legyenek rendelve és azokkal egyetértve igazgassa a Tractust. Lásd Szathmáron a Tarczalianum Protocollumot a 125. lapon. Kétségkívül más egyházvidékeknek is ez adott alkalmat arra, hogy állandó assessorokat válasszanak. Mert forognak ugyan szóban a Gelei canonaiban mind Senior melletti assessorok (Can. 89.). Mind a Superintendánsi, a Seniorokon kívül lévő assessorok (Can 93.). De mit tesz az? Állandó assessorok voltak e azok vagy csak egy gyűlésre választattak, nem tudatik. Sőt ha Erdélyben állandó és rendes assessorok lettek volna is elég az, hogy a fent nevezett idő előtt a Beregi és Szathmari Egyházvidékek levéltárában ezekről emlékezet nincsen, sőt Szathmárban még ekkor is, csak annum hites assesorok tétettek. 1715-ben eltiltatván a papi gyűlések, a Beregi Egyházvidék jegyzőkönyvében 1715-évi novembertől 1733 novemberig gyűlések végzései nem találtatnak. Erről ily jegyzés volt a megégett jegyzőkönyvben: 250. lap: ,Acta Synodorum ab anno 1715 usque ad annum 1733 celebrata num desiderantur. Ugyanott 249. lapon ez íratik: 1732-ben elvégeztetett, hogy a papok ne ludificálják az eklézsiákat. " Ezen esperes idejében, 1717-ben VI. Károly császár uralkodása volt az utolsó tatárjárás ezen a vidéken. Mert a törökök ekkor a tatárokat Besztercénél Erdélybe beküldvén, azok Szathmár, Ugocsa, és Bereg megyékben sok pusztításokat tettek, templomokat felégettek, sok népet rabságba hurcoltak. így vitték el a vári papot, Dömsödit, s a rektort a parókiára gyűlt néppel együtt. Lásd: Lampe 528. és 540. lapokon. (Smirnai Polycárp 19. 20.) 1724-ben Váradi esperes eskette fel a Szathmari Egyházvidék esperesét, Solymosi Nagy Mihályt a püspök megbízásából. Ezen esküforma megvan a Szathmari Egyházvidék Levéltárában, a Solymosianum Protocollumban, ilyen felül irattal: „Juramentum Senioris Venerabilis Tractus Szathmár, quod in casu urgente. Michael Nagy Solymosi deposuit corun personali Ablegato Suppendantis Clarisso Domino Georgio Váradi, Seniore Beregiét. [A tiszteletes Szatmári egyházmegye esperesének eskütétele, mivel sürgős eset volt, Nagysolymosi Mihály letette az esküt tiszteletes Váradi György beregi esperes követ előtt] Mely is az a formula, mellyel a beregi esperesek régente fele skettettek némely változtatással. Ezen esperesnek különös érdeme az, hogy az egyházvidék régi szokott Liturgiáját egy könyvbe, in 4-to, megírva. Ugyanezen könyvben írt egy tudós értekezést is De Politica Ecclesiastica, de amely nem az ő munkája. Ki jő ez abból, hogy noha az ő írása, mégis sok hiba van benne. Ugyanezen Liturgicus könyvben a nevezett esperes maga leírta azon verseket, melyeket egy lutheránus pap, aki a Pozsonyba idézett protestáns papok közül elszökött, készített. Ezen esperes maradéka Macsolán lakott, és az unokája vármegye esküdtje volt. Váradi esperes idejében tractusi jegyző Csahólczi János volt.
