Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

1946. Oktober 3-án: Sei dl őszinte megbánást tanúsítva szól az utolsó szó jogán: „Elismerem bűnösségemet, és végtelenül sajnálom, hogy a dolgok idáig fajultak..." 1946. október 4-én: „Déli 13 órakor ítélethirdetés: Dr. Siegfried Seidl SS-Hauptsturmführert a Bécsi Népbíróság kötél általi halálra ítélte! Az ítéletet még aznap végrehajtották." Mint a korabeli osztrák újság-cikkekből kitűnik, Seidl Magyarország zsidótalanítása során valóban nagy úr volt, ura százezernyi zsidó vallású magyar állampolgár életének és halálának. Egy napon csendőrjárőrök sétáltak végig a gettón. Ez automatikusan az utcák elnéptelenedését eredményezte. A találkozást elkerülendő mindenki igyekezett a saját vagy a legközelebbi épületben menedéket keresni. Eközben a gettórendőrök minden épületet felkerestek. A hozzánk betérő rendőr általunk is ismert nagykállói és ismeretlen nyírbátori családok elhelyezése után érdeklődött, így tudtuk meg, hogy 16-án, a családok elosztásakor csak a létszámot nézték, de nem jegyezték fel, hogy kit-hová telepítettek be. Napok múlva derült ki, hogy ezeket a nálunk is keresett gazdag családokat a gettót felügyelő csendőrkötelék épületébe, a „pénzverdébe" rendelték be, illetve vezettették elő. Híre lett, hogy az ide berendeltek általában saját lábukon mentek be, de az onnan kikerülőt már támogatták vagy hozták. E célra egy zsidó család magas téglakerítéses házát vették igénybe. Az épület a gettó körzetén belül, de annak a szélén, a Jókai és a Vay Ádám utca sarkán volt. Ekkor hallottunk először e rettegett kísértetház teljhatalmú uráról, Trencsényiről, a civil ruhás kassai csendőrnyomozóról. Akik már találkoztak vele, mondták, hogy az ő vezetésével végezték az értékek utáni motozást, vallatást és verést a nagykállói zsidó iskola helyiségeiben is. Ez a vadállat ekkorra már rette-