Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

néni volt akkor 47 éves. Ahogy féltették, védték, együtt tartották, nevelték és formálták e vérgőzös időben kis-nagy családjukat, gyermekeiket. Ahogy egy életre szóló útravalóval elláttak bennünket, akik között a legidősebb Pali 15, Évi nővérem 14, Gyöngyi, Gyuri, Dávid és én 12-13, Andi 11, Livi pedig 10 éves volt. Még egy dolog, ami miatt örökké emlékezetes maradt ez az akkori családi be­szélgetés. Valamelyik kicsi szájából hangzott el, hogy a másik gyerek anyját ne nénizzük, hanem a nevük után mondjuk az anya nevet így lett ettől kezdve szülőanyám Mariska anya, a többiek Anci anya, Lili anya és Magda anya. Ha mindenkit egyszerre akartak megszólítani, akkor négy anya. (így mondták!) Ha a sajátot, akkor anyu. A családi megszólításnak ezt az új rendjét a négy anya először megmosolyogta, mi is többször tévesztettünk, de rövid idő alatt min­denkinek természetessé vált. Ekkor született az a közös döntés is, hogy a szo­bánkra ezután mindig egy anya és két gyerek ügyeljen, bent vagy a szoba előtt tartózkodva. Mi, a négy fiú sok gondot okoztunk, rosszak voltunk, néha a lányok is paj­kosak, de fogva tartásunk egész ideje alatt soha egy pofon el nem csattant vagy más testi fenyítés nem történt. Pedig ma már el tudom képzelni a négy anya lelkivilágát, amit még súlyosbított, hogy gyermekeiket nélkülözni, sőt éhezni is látták A négy kis család mindegyike azon kesergett, hogy mi van apuékkai, a csa­ládfőkkel. Mint később kiderült, nemcsak mi, mások is hasonlóan jártak a csa­ládok szétszakításakor a ruházati és élelmiszercsomagokkal. A Kossuth u. 38­cal szemben egy utcai fúrt kút volt. Valakinek mindig sorba kellett állni, hogy vízhez jussunk, de volt, és ez a lényeg. A sorban állás és a vízhordás a fiuk fel­adata lett. Mosáshoz teknő, főzéshez edény és főzési hely nem volt, illetve ke­vés. Az egész házban csak két tűzhely volt, mert a korábban is itt lakó család­nak (vagy családoknak? már nem emlékszem) nem kellett több. Anyu az udva­ron téglákból alakított ki egy főzőhelyet, módszerét több család is átvette. Drága anyám — amikor megtudta, hogy a gettó területéhez melyik utcák tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom