Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

Várakozásunk alatt láttam, hogy a város kedves színfoltja a villamos ugyanúgy jár, mint korábban. Később a kisvonat is végigpöfögött a Kossuth utcai „új lakásunk" előtt. Pedig én azt hittem, hogy azért, azokért az igazságtalanságokért, ami aznap velünk történt, megáll az élet. Nem állt meg! Mindaddig várakoznunk kellett, ameddig az előzőleg ide kísért menetoszlop tagjait elhelyezték. A szekereket ki kellett üríteni, azok indultak vissza. A gazdáknak, a fogathajtóknak és a lovaknak járt a megérdemelt pihenés. Ekkor derült ki, hogy a gazdák és kocsisok között volt olyan, aki a lovak abrakos tarisznyáiban ennivalót hozott utasainak vagy általuk küldte azt más, volt szomszédjának, ismerősének. Csoportunkat csak a késő délutáni órákra osztották el a kijelölt házak szobáiba. A befogadásunkra kijelölt házakra nem kellett Dávid-csillag vagy más jel, mert azok utcára néző ablakait — a kilátást megakadályozandó — bemeszelték, így e lakások már messziről jól felismerhetők voltak. Az érkezőket a csendőrkísérettől átvéve általunk eddig nem látott karszalagos civil férfiak kalauzolták kijelölt lakhelyeikre. Megtudtuk, hogy ők a gettórendőrség tagjai. Egy csoport elkísérése, elhelyezésének rendezése után tértek vissza újabb csoportokért. A betegek, öregek támogatása miatt nehézkesen haladt előre a folyamatosan csökkenő tömeg. A gettórendőrök később is, a gettóból való kitelepítésünk során és utána is velünk maradtak, sőt létszámukat kiegészítették. (Valószínűleg a többi gyűjtőtáborban is.) Egyenruhás vagy hivatalos személy távollétében mindig halkan, visszafogott hangon intézkedtek. Eleinte nem is értettem, miért kezdett el hirtelen kiabálni az addig normális hangerővel beszélő rendőr. Ez volt a jel, hogy észlelték a veszélyt, a nem csillagos vagy a csendőr közeledtét. Nekem ekkor ez olyannak tűnt, mint egy felnőtt bújócska. Később már tudtam, tapasztaltam is: mit, milyen sokat jelentett ez. A gettó a Kótaji (ma Vasvári Pál)-Dohány-Vay Ádám és Jókai utcák, a Bessenyei- és a Kis tér (ma Mártírok tere) által határolt körzet volt. A vidéki zsidó családok lakhelyéül az e körzeten belüli házak közül mintegy 120 (nyíregyházi