Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

(a család minden nehézsége ellenére) rendszeresen küldött csomagokat számára. Hogy ezután mi történt vele, csak 1943-as hazatérte után tudhattuk meg. Apu keresetének a kiesését családunk nagyon megérezte. A tartalék minimális volt, ezért anyu angóragyapjúból font és kötött megrendelésre és eladásra gyapjúholmikat: sálat, pulóvert, zoknit, kesztyűt stb. Szükség szerint eleladogatott holmikat. Kis családunk anyagi gondjain Zoli bátyám és anyai nagyszüleim igyekeztek enyhíteni. Horthyéknak a Szovjetunió elleni háborúba való belépése miatt apu alakulatát átszervezték: a tisztikart, valamint a legénységet lecserélték, harcoló magasabbegységhez csatolták, majd a keleti frontra irányították. A honvédalakulatok előrehaladásával ők is egyre beljebb kerültek Ukrajnába, majd a végtelen orosz mezőkre. Apu alakulatának átszervezése az új parancsnok, a tisztikar és a legénység magatartásában egyre elviselhetetlenebb változásokat okozott. Több új, náluk korábban ismeretlen módszert vezettek be: kikötés, élelemelvonás, levelezés megtagadása stb. A németek közelsége miatt a keret elrettentő példák statuálásával produkálni is akarta magát. A korábbi nemzetiszín karszalagot sárga váltotta fel. Azok a muszosok, akiket a háborúba belépést követően hívtak be vagy vezényelték apuék alakulatához (és más munkaszolgálatos alakulatokhoz) már egyenruhát sem kaptak. Nekik saját civil ruhájukban, ásóval, csákánnyal, lapáttal a kézben kellett az orosz sztyeppéken védeni a magyar hazát. Később részletesen beszélt a még ma is rémtörténetnek beillő személyes élményeiről s a látottakról. (Ezeket akkor még nehezen hittük és hittem el. Bezzeg az azóta személyesen átéltek hatására már én sem kételkedem.) Beszélt a megszálló német és magyar alakulatok rémtetteiről: falvak felperzseléséről, egész községek lakossága, apraja, nagyja kiirtásáról, arról, ahogy a polgári lakossággal bántak. Ő már akkor tudott arról, amit a világ csak jóval később, sokan csak a háború után ismertek meg: a Kamenyec-Podolszkban, Csernov-