Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

V. A gépezet

A gépezet Könyvem előző részében — bár esetenként időben visszamentem, máskor előreugrottam — alapvetően arról az egy esztendőről írtam, amit sorstársaimmal együtt átéltem. Igyekeztem bemutatni a nácik népirtó gépezetének néhány általam megismert állomását. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az olvasók nem kis része nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel e gépezet megteremtésének előzményeiről, az állami politika rangjára emelt terror kialakításáról és működtetéséről. Ebben szeretnék segíteni, támpontot nyújtani a következő oldalakon. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetőinek alapvető célja a Weimari Köztársaság demokratikus rendjének szétzúzása volt. 1933. január 30án Hindenburg előbb kinevezte Hitlert birodalmi kancellárrá, majd február végén kiadta A nép és az állam védelméről szóló rendeletet, amely az alkotmány több cikkelyét helyezte hatályon kívül. Ezzel megnyitotta az utat a barnaingesek előtt a totális terror felé. Jóllehet, a nácik a március 5-ei választásokon a képviselői mandátumoknak 44,5%-át szerezték meg, Hitler 24-én kierőszakolta az ún. felhatalmazási törvényt, amely őt teljes törvényhozó hatalommal ruházta fel, beleértve az alkotmánytól való eltérés jogát is. A törvény többek között lehetőséget adott a bírói ítélet nélküli védőőrizet elrendelésére, amely ellen nem volt jogorvoslat. A védőőrizeteseket a KZ-kban tartották fogva. A hatalomátvételt követően szinte azonnal megalapították az első KZ-kat. A dachauit március 20-án (!) maga Himmler nyitotta meg, mint mondta „.. .azzal a céllal, hogy legyen hely, ahol a politikai ellenfeleket és a zsidókat koncentrál-