Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

IV. Családunk mártírjai

veszítette életét. A járványok a környék polgári lakosságát is veszélyeztették. A brit és a német csapatok el is akarták kerülni a járvány körzetében a fegyveres harcot. Az egyezmény szerint egy 6x8 km-es semleges zónát jelöltek ki. Ez magában foglalta a tábort, a német helyőrség laktanyáit és gyakorlótereit is. Mindkét fél vállalta, hogy a zónában azonnal beszünteti a fegyveres harcot. A tábor őrzését az SS—tői a Wermacht és a helyőrségben állomásozó magyar alakulat veszi át, majd átadja a kijelölt brit egységnek. A tábor átadása után hat napon belül a Wermacht és a magyar alakulat szabad elvonulást kap a semleges zónából. A most következő történéseket több mint fél évszázad után (nem tudom miért,) még ma is a hétpecsétes titkokra jellemző homály, ismeretlenség fedi. Kutatásaim során egy megdöbbentő magyar vonatkozású történéssel szembesültem. Tény, hogy a fegyverszüneti megállapodásnak megfelelően az SS-től a tábor őrzését a Wermacht és a helyőrség páncéloskiképző-iskoláján állomásozó magyar alakulat (?) vette át. E. Kolb német történész szerint az első incidensek már április 15-én délután bekövetkeztek. A kiéhezett foglyokra, akik a konyhán valamilyen élelmet akartak szerezni, az őrség tüzet nyitott. Egyesek meghaltak, mások megsebesültek. A következő három nap során az őrök újra meg újra lőttek a táborlakókra. Ebben különösen a magyar őrök jeleskedtek. A magyar katonák, akik formálisan brit alárendeltségben teljesítették szolgálatukat, saját tisztjeiktől kaptak utasítást a kíméletlen fegyverhasználatra. A magyar őrség felváltásáig így halt meg a felszabadulás után több tucat volt fogoly. A tábort átvevő brit egység parancsnoka, D. Sington kapitány könyvében megemlíti: a felszabadulás utáni éjszakán a magyar őrség fegyverhasználatának ötven volt Häftling esett áldozatul. M. Rosensaft szerint a felszabadulást követő első három napon a magyar őrök 83 foglyot öltek meg a tábor területén. Magyarországon először két magyar történész, Kádár Gábor és Vági Zoltán Aranyvonat c. könyvében látott napvilágot a magyar katonák által a bergen-