Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

IV. Családunk mártírjai

• ismeretlen nő, meghalt 1945. április 25-én, sírja a 106,7 vasúti km kőnél lévő tömegsírban; • ismeretlen nő, meghalt 1945. június 8-án, sírja a tröbitzi zsidó temető 3. sorában; • ismeretlen nő, meghalt 1945. június 10-én, sírja a tröbitzi zsidó temető 3. sorában. Ezek szerint jóságos szíve április 19-től csak napokig bírta imádott párja elvesztését — 40 évi boldog házasság után. Vajon hová lett az 1944. december 7-én Strasshofból Bergen-Belsenbe érkezett magyar zsidó család többi tagja? Mi lett a további sorsa a többi 1800 embernek? Ennek megállapításához, a feleletek megadásához történészeknek vagy legalábbis az ügy iránt „megszállott" embereknek kellene az esetleg még élő tanúkat megszólaltatni, valamint a Strasshofból indított szállítmány névsorát a Bergen-Belsenből Theresienstadtba indított evakuációs szerelvények névjegyzékeivel összevetni. Az Elba-Elster járásbeli Tröbrtz talán az egyetlen település Németországban, ahol a múltban sem élt soha zsidó ember, most mégis van e községnek zsidó temetője, amelynek bejárati kapuját Dávid csillag díszíti. Honnan és hogyan kerültek zsidó emberek Tröbitzbe? A kérdésre a feleletet a szépen gondozott zsidó temetőben egy emlékkő rövid felirata, valamint a hatalmas fekete gránit emlékfalra vésett, 1945. április 10-e és június 21-e között meghalt közel hatszáz mártír neve adja meg. Az emlékkő felirata magyarra fordítva: „Azon zsidó férfiak és nők emlékére állították az élőknek figyelmeztetésül ezt a követ, akik 1945-ben Tröbitzben a gyilkos fasizmus áldozataivá lettek." 2001-ben (!) tudtam meg, hogy másik nagybátyám, a 36 éves mérnök munkaszolgálatosként került szovjet hadifogságba, ahol 1945. június 11-én (!) hunyt el. Fogva tartásának helyéről, a moldáviai Belei helyőrségben lévő 103-as hadifogolytáborról a hivatalos adatok 2002. júniusban jutottak tudomásomra.