Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

IV. Családunk mártírjai

mást. Összekötő tisztek utaztak a helyszínre a kapott információ hitelességének megállapítására és az életben maradottak hazatelepítésének elősegítésére. A túlélők nagy meglepetésére és örömére még a vesztegzár lejárta előtt (amely csak négy héttel az utolsó haláleset megtörténte után oldható fel), 1945. június 15-én sor került a hollandok és más államok állampolgárai első csoportjának (mintegy 700 fő) hazautazására. Augusztus végéig minden túlélő elhagyta élete borzalmainak egyik helyszínét és újraszületésének helyét: Tröb'rtzet és környékét. Az „elveszett szállítmány" utasai közül 1945. április 10-től június 21-ig, a 13 napos utazás során és a végállomáson töltött további 60 nap alatt összesen ötszázhatvanöten veszítették életüket. Az áldozatok 51,7%-a nő, 48,3%-a férfi. A bejegyzett életkori adatok alapján az áldozatok 4,3 %-a 1-14 év közötti (tehát gyermekkorú), 4,6% 15-20 év közötti, 7,8% 21-30 év közötti, 44,9% 31-50 év közötti, 22,1% 51-60 év közötti, 16,3% pedig 60 évnél idősebb. • A szerelvény menetvonalán, valamint Tröbitzben és környékén összesen 18 tömegsírban nyugszanak áldozatok. • Négy egyedi sír van a schildai temetőben. • Ismeretlen több mint százhúsz mártír örök nyughelye. • Hét áldozat személyét nem sikerült azonosítani. • Kilencvennégy áldozat halálának időpontja ismeretlen. 1947. decemberben az addig Tröbitzben és környékén eltemetett mártírok közül negyvenkét holland és öt francia földi maradványait kihantolták, és hazájukba szállították. Az ötvenes évekig a településeken kívüli tömegsírok csak egy-egy nagyobb méretű kővel voltak megjelölve. Ezt követően került sor mindenhol emlékkövek felállítására, amelyeken a helyhez méltó szövegek, bevésések, emléktáblák adták tudtul e szörnyű történetet és az áldozatok számát. A tömegsírok környezetének kialakításában, az emlékkövek, emléktáblák elkészítésének megszerve-