Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

A zónák beosztása: 7. Északkelet-Magyarország és Kárpátalja (a kassai csendőrkerület működési területe); 2. Észak-Erdély (a kolozsvári és a marosvásárhelyi csendőrkerületek működési területe); 3. Borsod, Heves, Nógrád, Komárom, Fejér és Győr megye (a székesfehérvári és a miskolci csendcrkerületek működési területe); 4. Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Pest és Szolnok megye (a szegedi és a debreceni csendőrkerületek működési területe); 5. Baranya, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megye (a szombathelyi és a pécsi csendőrkerületek működési területe); 6. Budapest és közvetlen környéke (a budapesti csendőrkerület működési területe). A zónák számozása egyben a végrehajtás, a zsidótalanítás időbeli sorrendjét is jelentette. Az összegyűjtési-gettósítási terv szerint • a falvak, községek zsidóságát összefogásuk és értékeiktől való kifosztásuk után a nagyobb városok területén kijelölt gettókban koncentráltan kell elhelyezni; • a városokban levő zsidóságot is e gettókba kell összegyűjteni; • gettó lehet: elkülönített zsidó városrészben, gyárakban, raktárakban, istállókban, uradalmi tanyák csűrjeiben, dohánypajtáiban, erdőben, szabad ég alatt; • a zsidókat a gettókból az ún. bevagonírozás! központokba, gyűjtőtáborokba kell szállítani, ahonnan deportálásuk megtörténik. Mindezekből látszik, hogy a városi gettókat csak rövid ideig tartó, átmeneti elhelyezésnek szánták. Azokat nem a túlzsúfoltság miatt ürítették ki, — mint azt a nyíregyháziról is több helyen írták, — hanem eleve így tervezték. Ezt támasztják alá, hogy pl. a nyíregyházi gettó területén csak a zsidó lakásokba telepítettek újabb és újabb családokat az eredetileg is ott lakókra. A gettóban le-