Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

iránti aggodalom és a kétségek. Naponta újabb szállítmányok érkeztek, főleg a felvidéki- és erdélyi gettókból: Beregszászról, Husztról, Kassáról, Munkácsról és Nagyváradról. A munkára induló csoportok létszámát jelentősen kellett növelni, hogy a rabszolgamunkások százezreinek erejére éhes hadiüzemek étvágyát kielégítsék. A magyar szállítmányokból oly sokat szelektáltak gázhalálra, hogy több szerelvényből tudták csak összeállítani a Birodalomba kerülő foglyok ezerfős vagy még nagyobb csoportjait. Ezért voltunk mi is napokig Birkenauban. Itt minden az ördögi terv alapján történt. A pusztulásra ítélt magyar zsidóságból csak annyi érkezőt hagytak egyelőre életben, amennyire a hadiipari gépezetnek szüksége volt. A többieket elnyelte a gázkamra, majd a krematórium vagy máglya. A máglyát nem véletlenül írom. A magyar vidéki zsidóság kiszállítása olyan nagy ütemben történt (naponta 8-12 ezer fő is előfordult), hogy a meggyilkoltakat a napi 24 órában működő krematóriumok sem tudták elhamvasztani. Ezért a 4-es gázkamra-krematórium melletti fás, bokros részen erre a célra kiásott gödrökben, akár a fahasábokat a máglyán, úgy égették el az áldozatok tízezreit. Egyik hajnali Appellnál barakkunk létszáma nem egyezett. Egy fő hiányzott. Blockältesterünk és segítői többszöri ellenőrzés után sem találták. A mellettünk lévő, velünk egy időben Appellt tartó tömb lakóit is leszámolták, csak nem egyezett. Előjárónk az SS-Blockführernek jelentette a hiányt. Nagy lett a zűrzavar. Az összes fogolyelőljáró és az SS-esek együtt keresték a „lógóst". Hosszantartó kutatás után a szomszéd blokkban találták meg az egy napja érkezett társunkat. Az addig kutatók mind az előkerült szerencsétlent ütötték, aki valahogy ki tudott jutni közelünkbe. Szegény németül esedezett bocsánatért, mert a több napos utazás során úgy elfáradt, hogy az ébresztőt átaludta. (Egy egynapos birkenaui fogoly — a várható megtorlástól tartva — nem mert volna elbújni, de nem is lett volna hová.) Kutatói a sorakozón álló alakzatunk előtt érték utol. Földre verték, rúgták, taposták. Szegény társunk feje, arca percek alatt egy véres labdához hasonlított. Az egyik szeme kifolyt. Agyonverték