Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

akarták elérni. Sikerült. A fogoly tisztségviselők közül sokan saját előnyeik megszerzéséért és megtartásáért kegyetlenebbek voltak megbízóiknál. De hát ez is volt a feladatuk. Megfélemlíteni, bármiféle akciótól visszatartani a foglyok tömegeit, fenntartani a „rendet". A rendszabályokat a közöttünk lévő karszalagosok be is tartatták. Volt hozzá hatalmuk és eszközük: a fából vagy karvastagságú kábelből készült ütőszerszám. Szerencsére voltak kivételek is. Ilyen volt a mi későbbi (zeitzi) kapónk is. Már idehaza hallottam, hogy apu Melkben és Ebenseeben egy szovjet fogolycsoport kapója volt. A felszabadulás után, amikor a táborokban a lincstörvény uralkodott, őt nem bántották, hanem vállukon vitték fogolytársai. Engem is beosztottak az ételhordók közé. A központi konyháról kellett kiszállítani a reggelit, ebédet, vacsorát; majd ételosztás után az edényeket megtisztítva visszaszállítani. Utunk során a szigorú kíséret ellenére volt lehetőségem körülnézni. A tábor még így is óriásinak tűnt. Az egymástól kerítéssel, sorompós ki- és beléptetéssel elválasztott táborrészek önmagukban is félelmet keltők voltak. Az egymás mellé telepített egyforma építmények egy barakkváros képzetét keltették. Útközben láttuk — és a beszédről hallottuk —, mennyi náció van itt a világ minden tájáról. Olyan táborrész mellett is elhaladtunk, ahol civil ruhás családok voltak együtt csecsemőkkel, játszadozó gyerekekkel, és a barakkok oldalának támaszkodó, üldögélő idősekkel. Ezt a részleget lakóinak feltűnő öltözetéről azonnal felismertük. Ez volt a cigánytábor. Egy másikról a velünk lévő öreg foglyok mondták el, hogy az a cseh zsidók tábora volt. Néhány régi, számunkra kevésbé veszélyesnek tűnő, velünk hosszasan szóba elegyedő szlovák, illetve cseh fogolytársunk ekkor magyarázta el Auschwitz és Birkenau néhány jellegzetességét. Akik hosszabb ideig vagy véglegesen Auschwitzban (amelynek több tucat mellék-, munkatábora volt) maradtak vagy maradnak, azoknak bal karjuk csukló- és könyök közötti részére tetoválták, illetve tetoválják az A, illetve B (Auschwitz, illetve Birkenau) előjel után kb.