Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
mat is el vittem. Az Atyánk Edvárddal ment Daróczrúl gyalog. Ot voltak a Satai jegyzőék is, jó tánczoltunk egy kevésig hanem azután a férfiak kártyához ültek nem akaródzott nekik tánczolni, Guldinyinénak / pedig nagyon tánczolhatnája volt, a kártyát is el dugta végre, Keviczkiné is ot volt, azután Miklósra veszekedet, hogy nagyon meg sürgette őket. Éjfélkor az Atyánk Miklós és Edvard el mentek Daróczra hálni én pedig Ománban háltam, s azután pénteken reggel Peez. 31. 1852dik , az év utolsó napján Guldinyiékkal el mentünk Paróczra Edvardhoz disznó torba, Miklós Mészároskodot. A kis mezőbe majd szerencsétlenség ért bennünket, csak az Úr Isten maga őrzőt, a hídrúl le ment egy kerekünk, én azután ki / ugrottam s Guldinyiné le adta Mariskát, a többiek is lehető leg gyorsabban le jöttek a kocsirul. Paróczon ebédeltünk, s csak este jöttünk haza. Nagyon kedves házi gazda Edvard. 1853. T anuár:lső Uj év! te nagy titok rejtő korány Mely születtél mult évek alkonyán Fedd fel nekem szivednek fátyolát S ha áldni jösz vagy verni e hazát Hogy hála dalt rebegjek jöttödért Vagy kérjelek szelidülésedért. / Isten hozzád szállanak fohászaink Az esztendő első reggelén Lelkünk neked buzgón által adva Lépünk át az uj év küszöbén. Te védettél minket s kedvesinket A mult évnek minden szakain, Ó védj minket védjed kedvesinket A be álló évnek napjain. Álmodtam hogy Miklós lovakat hajtőt négy volt eggyenkint egymás után fogva, mamám meg bent a kocsiba ült és nagyon veszélyes helyen mentek, már minden pillanatban azon rettegtem hogy fel dőlnek / de mégis szerencséssen ki mentek a jó útra. Pél előt el jöt Bárdos Edvard a cserneli templomba nini az Atyánkat és Miklóst. Elmentek s csak este jöttek vissza, a papnál mulattak. Vasárna p 2dik j anuár 1853. hozzánk jöttek ebédre Edvard és a cserneli pap. Guldinyiékat is vártuk, de élnem jöttek. Este azután a cserneli kántor is el jött, a veje is Czenterbül, Bán Miklós, Cserinek rokona. Csak éjfél után mentek szét vendégeink, mer nagy / sötétség volt, a hold fel jöttét várták. hétfőn 3dik j anu Reggel el jöt a szolgáló is, Csernelyből fogadtuk, én sajnálom
