Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
Boldogult hullája. Szegény oly igen borzadt mindég attul a kerti háztúl, talán elő érzette volt, hogy ott lesz ki terítve holta után. Meg maradót holmijábúl nekem is adtak jó viklert két jó ruhát / egy jó nagy kendőt s egyebb apróságokat. Nekem nagyon fog hibázni mindég, nem szeret engem talán ugy senki többé a Rokonaim közt mind ő szegény szeretet. Adjon neki a Minden ható, örök nyugodalmat és a sírontúl ha létezik üdv hona ot is fogadja választottai sorába. Ugyan 1859- évi febr. 2dik napján volt Kis Csalomján a templomba szokásos szertartások mellet s fényes Nász sereg kíséretében Plachy Marika / esküvője Egry Gyulával. Este a menyegző Pajor Pista bácsinál tartatott, Bállal végződöt. A mi Rózsánk volt a nyoszolyú asszony és Vajdáné. A koszorú lyánkák Horváth Katka Bende Marika Vajda Örzsi Veres Ilka és Janka. Én nem voltam meghíva, a lakadalmat Rózsa elő adássábúi írtam le. Következő éjszakán amint Rózsájék a lakodalombul haza mentek az öreg Mikulai bácsi szegény meg halt, / 4dik februariusba. Oda való volt már szegény, rég ótta betegeskedet. Nyugodjon békével. Ő nagyon jó volt Rózsához mindég. Vasárnap temették. A férfiak voltak én nem mehettem. 1861 dik évi decz 4kén esti tiz órákkor kedves Sándor fiam alig néhány napi fekvő betegség után, a jó Istenhez költözött, béke áldás hamvaira. Vagy két hét ólta az arcza ugy fel volt fújva, el sárgulva de a mellett vig volt énekelt. Sokszor ugy el néztem, hogy / ez a gyermek ugy el van változva mind ha az sem lenne mindég piros szine egésszen el veszett, csupán a füle futót különben semmi baja nem látzot lenni. De az utolsó négy napon semmit sem akart enni s utolsó napon mindég beszélte hogy ő meg hal. Be dagadt keze lába s este be végezte rövid élte pályáját. Fájt a szivem el veszteni őtet, de a minő nagy volt az áldozat, ép oly nagy lelki erőt adot a jó Isten el viselni nyugodtan s mind Ábrahám szívesen adni (magam öltöztettem fel) / a jó Istennek kedves gyermekemet. Miklós nagyon kétségbe volt esve, szörnyen sajnálta, de csak azzal nyugtattam hogy a jó Isten mást adot nekünk, Sándorkát pedig Magának választotta angyalául, Miklóskát adtam a kezére s kértem hogy ezt szeresse most már ugy mint azt. Ugyanis Miklós születet 1860dik év Julius 22-én . Kereszt szülőknek Bendejéket a Terbegeczi jó Mari Minkámat hítuk, de biz azok egy se jöttek el, Plachi Mari Minkám betegségével menté / magát, Bendeék pedig nem tudom mivel, elég az nem jöt senki csak Mamám jöt el a keresztelésre Szécsénkéről. Ugy azután elküldtük a gyermeket a templomba, hogy Édes Mamám kezén tárcsa. Komának pedig híjának a kit elé kapnak ugy azután Gajdos Szinfrédunk (?) akadt elejbek, azt híta a bába. Miklós Emil Gyuri hála Istennek egéséges gyermek, a jó Isten tárcsa meg minyájunk örömére. Én mindég ugy képzelem a / későbbi időkbe mind ha Sándorkám járna előttem.
