Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
den udvar béli cselédnek adot bort Miklóskám hogy igyanak egéségemért kedves dusám (?). Vasárnap 21 nov 1852. Dél után el ment Miklós és az Atyánk Szilvásra, a financzokhoz, nagyon haraguttam, mer csak másnap reggel jöttek elé, ugy búsulok az után rajta, mikor ugy el marad, minden féle jön eszembe vagy uttyába nem érte e valami baj vagy ot, de hál Istennek semmi bajok. De a financzok a Malomba vannak szálva, s a molnárék/ is nagyon jó emberek ot mulattak el. Haragudtam mikor elé jöttek, meg se csókoltam Miklóst, mikor ő meg csókolt de azután ő szomorkodot, hát még az nap meg békéltem, mer én nem tudok haragot tartani mikor nagyon szeretem őtet. Vasárna p 28 nov Reggel (álmodtam: széllel vegyes esőbe mentem s a felhőket ollyan tornyosulva láttam) voltunk Szilváson, a kálvinyista templomba ebéden pedig a molnárék tartottak le / én mingyár ebéd után haza jöttem Miklóskám pedig ott maradt. Haragudtam is, de azt monta még a mikor a kocsira is akartam ülni, hogy ha haragszok ugy nem marad ott de mondtam azután hogy nem haragszok sajnáltam elrontani a kedvét mer jó mulat azokkal a finánczokkal. A financz tiszt szakajtott mássá Belletnek (?). Alig vártam, hogy kedves Marámat ölelhessem olyan rosz volt, hogy egész nap nála nélkül voltam / este azután az Atyánknak is kedve jöt el ment Czakó Jóskával, gyalog Szilvásra. Éjfél tájba haza jöttek. Hétfőn . 29. nov 852. Megint be dagadt egésszen a mellyem, Mariska nem akart szopni mert tej se igen jött belőle, azután gámforos pálinkás rongygyal boritgattam, a szolgálóm pedig (Kondás Borcsa) szopta s Mariskámnak is mindég kináltam, ugy azután le lohatt. Az a gámforos pálinkás rongy nagyon jót tett. / Kedden 30dik nov. 852. Dél után el ment Miklós Csernelybe Remenyik Andrásnak gratulálni. Este előt vissza jött, de mingyárt ment Czakóval Sátára Ágostonnal hajtó vadászatra, hita még a Remenyik vendégeit is, mind oda mentek. Igérkezet, hogy holnap visza jön, de biz ő csak Pénteken, 3dik Deczemberben jött haza. Annyit búsultam rajta megint, már sirtam is mer a falu puskáját vitte el, a zsandárok pedig el jöttek s tudakozták a / Bírótúl hol a fegyver. Ő azután ide küldőt hogy adjuk oda neki s a puska sehol. Azután ide is el jöttek, csak el hűltem mikor meg láttam őket, azt hittem ők is a puska végett jöttek, de nem is emiitették, csak úttyokba jöttek be a zsandárok. Csak pénteken jött haza, s negyed nap ólta Czakot is ot tartotta, mennyit fog már az kérni megint a harmadnapos szent mártoni utér, 6 forintot fizetet, most meg negyed napig, tudom megint többet kért. / Istenem! én nem tudom mit gondol az a Miklós, hogy nem kímélli a pénzt. Leg aláb a fuva-
