Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
ma. Már jó esznek, a daróczi kis malaczunk is már árpát kezd enni. Szerdán, 3dik Marcz dél után volt Miklós Ománba, a kasznáréknál hogy igen jó emberek küldtek tőle pampuskát, és nagyon üzenték nekem hogy jöjjek el hozzájok. Miklósnak pénteken megint elkeli menni, készültem is de aztán mivel pénteken szél fújt, hát csak maga ment Miklós. Szombaton pedig Arióba volt, egy Daróczi ember hozót egy malaczot. Vasárnap, 7dik M. Meg öltük pecsenyére. A konytyos ludat meg ültettük 8 Marcz, a kontyatlan 10, a tarka 12dikén. / Kedden 9dik Marcz . 1852. Elment Miklósom Szent Péterre, vásárba ökröket árulni. Szerdán éjszaka jöt haza Sz. Péterrül, leg első álmombúi költöttek fel. Nekem hozott két rőf fehér pergált, két rőf szélességű, 25 garas rőfe. 11 napja Keviczkinétül való tyúkot ültettem. Vasárna p I4ik Marcz. Reggel elmentünk Miklóssal Ománba a Kasznárék Guldinyiékhoz, nagyon derék emberek, egésszen háziassan, otthonossan éreztem magamat köztök. Ott volt valami Balder is. Este előt jöttünk haza. A ludak alat meg néztük a tojást, a konytyos alatt 13búl 11, a konytyatlan alatt 15-bül 13, és a tarkájébul, l4bül 7 lett be kötődve. / Ludat vettünk a borcsa annyátúl egy pengő forinton kezdtük hizlalni tömni, szerdán, 17 Marcz Egerbűi hozattunk egy kila kukoriczát 5 forinton. Kedden , lóik Marcz 1852. a póstárul kaptunk két levelet, eggyet az úrtól, más pedig Miklósom édes attyátúl, Miklós kint az erdőbe volt mikor a levelek jöttek, de én fel bontottam, s bánatos és fájdalmas érzés fogott el, a mint tartalmokból Miklós jó édes annya és nagy annya halálokat értettet. nagy mama 28dik februáriusba, jó anyósom pedig 5dik Marcziusba hunyt el béke és áldás szent hamvaikra. Nem vagyok képes le írni minő érzéssel vártam haza Miklóst az erdőbül tudva a levelek tartalmát hogy adjam át neki, magamat kébzeltem helyébe, / örömest eltitkoltam volna előtte leg alább egy ideig, de mit ér utób még is meg kell neki tudnia. A hogy haza jöt első kérdéssé volt, jöttek e levelek. Szorult szívvel adtam át neki, a hogy tartalmokat meg értette majd nem kétségbe eset igaz szerető gyermeki érzéssel vette halálokat, még soha férfit ugy sírni nem láttam én vele. Este is zokogót az ágyba s reggel is. Szerdán este is nagyon sírt mikor lefeküdt én is a hogy a gyertyát el oltottuk sokáig sírtam érezve Miklóskám bánatyának nagyságát. Nagyon búsul ő, de ezt majd el hozzuk ide, és az atyánkat is ha fog akarni jönni. Csak az én jó Szülőimet az Úr Isten soká éltetné. De én is úgy rettegek csak kedves jó apám miatt az szegény / nagyon gyenge és kedves Mamám is. A télen többször álmodtam, hogy láttam Miklóson fekete fátyolt magamon is, de aztis utána álmodtam mint ha valaki mondta volna hogy Miklós családja után lesz az a gyász. Csak ugyan be tel-
