Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Add ide hát azt a' piros kis szádat Most láttam az ólba menni anyádat Tudod soká szedi össze a

1 tojást Addig akar agyoncsokoljuk egymást. A' haldokló leány Mért könnyű lebel, Mért játszadozol te ölemben A sárga level Kit szárnyad emel Nem zeng soha több kikeletben Hamvadni fog az vadon út közepén Bús pálya közepén ugy hervadok én A mely hitet ad A had fia, büszke, nem őrzi Meghajtja lovát Nem nézi nyomát Bár azt hivé, tört szüve verzi Elvetve, magamban, erőm fogyatán Ah merre bolyongjak az álnok után? Kélj nyugati szél Sírhalmomi gyásznak elég jel A sárga level Kit szárnyra vevél Azt tedd le poromra 's repülj el. Légy mint harag és boszú fútta vihar Rontó zajos és szilaj! érd be hamar! És majd ha megyén Szálongva virágra virágról 'S a'régi jegyen Mint hűlt idegen Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgja utánna, míg el nem enyész „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz!" Nem vagyok én senkinek sem adósa Él még az én feleségem édesapja édes anyja magamnak az apósa anyósa Eb fél kutyafél mig az ipam napám el