Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

És a mint ösze forrot A két király hada: Elűzé, mint az árvíz, Ki rája támada. Az ütközet kemény volt De vége lön legott Mert a meggyőzetett had Elhullt, vagy elfutott. Megadván ellenének Rád a halál csapást: Ivot Csörsszel Hadúrnak Kegyetlen áldomást. Aztán a harczi zsákmány Részekre osztaték, Jutott a hadfiaknak Bőségiből elég. De Csörsznek semi kedve Osztozni nem vala, Mert szíve gondolatja Továbra szárnyala, Mert szíve gondolatján Rád úr leánya élt, Szép Délibáb, jutalmul Frigyes csatáiért. A puszták vadrózsáján Merengtek álmai Csatás szívét megejtek A lányka bájai. S megesküvék: alatta Bár romba dől a föld, S az ég fejére omlik, De bírni fogja őt. Rád tűz helyére vívén Harczot leső hadát, Feléje Csörsz imígyen Hallatta szózatát: „Rád jó szomszéd, frígyestárs, Úr szép Panonián! Meg harczolá csatáját Csörsz érted a csatán, Kit a halas Tiszának Uralnak partjai; És érte élnek halnak Kemény avarjai; Kinek hatalma nagy, de Meglásd, nagyobra nő...