Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
+854' lik januárig élveztem azt a boldogságot Hontba mennék - . Egész uton hazafelé Azon gondolkoznám Mint fogom majd üdvözleni Rég nem látót anyám! Mit mondok majd elősször is Kedvest szépet neki, Midőn, melly bölcsőm ringatá A kort terjeszti ki. És szált fejembe számtalan Szebnél szebb gondolat Meg álni látszik az idő Még a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék, Repült felém Anyám, S én függtem ajkán szótlanul Mint gyümölcs a fán!!! 29 január 852. Mo gvorósd . 1852. év Január 4ik. Vasárna p. Dél tájba értünk uj lakunkba, Mog v orósdra . hol férjem, Laszkáry Miklósnál tiszt lesz. én a mint már bevégzet naplómba is emlitém, minden kölcsönzötbe készítettem el az első vacsorát, s este már félig meg voltam szokva mogyorósdon, lakásunk igen szép helyen fekszik, egy jó formán emeletes hegyen. Kiterjedet udvar, lóherés szérűs kert s közel a házhoz zöldséges kert gyümölcs fákkal, s ezeken tul erdő kerít körül bennünket, mely Nyárba, különössen tavasszal igen kelemetes, lent a völgyben pedig Mogyorósd fekszik előttünk. Az udvarba is, a granárium előt van két nagy szeder fa, amelynek én nagyon örülök, s az udvaron / több gyümölcs fák. A szolgálom is el j ött. Hétfőn 5. Tanú , haza ment az atyánk, én levelet írtam kedves Mamámnak. Ked den 6 Tanu. Vízkereszt . Dél után voltunk Miklóssal a volt tisztnénél. Keviczkyné, it a faluba egy paraszt házába hordozkodot. holmi szükséges apróságokat vettünk tőle. Egész héten mind a ketten ollyan fejfájóssak voltunk: a szoba nedvessége s kályha gőzének tulajdonittyuk, étvágyunk is egésszen elveszett. Vasárnap 11. Tanuár . Elment Miklós Egerbe csak hétfőn jött vissza valami 11 órákkor. Vett magának Gubát, sipkát s holmi ház tartáshoz szükséges szereket reszelőt 30 x. Mikor Miklós nem volt ide haza egyedül voltam a szobába, elé vettem emlék könyvemet, s a hogy megláttam kedves szüleim arczképeit s emlék iratait, tőlök sírnom kellett, többször / meg csókoltam a kedves
