Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Eljött a' Muszka, a' Magyar nem tágít Csak honárulással vesztette csatáit A' magyar Görgeyt átokkal sújthatja Mert Világosvárnál hazáját eladta Most már a' német parancsolgat büszkén Hanem azért Muszka áll a' dolog élén Eljön majd az idő a' nemzet fel éled Suljos bűneidért lakolsz kutya német. A ráczok büszkék hogy van vajvodájok Pedig a' kutyáknak nincsen még hazájok A magyar Vojvodat nem fog tűrni nyakán Míg egy magyar élend e nagy világ hátán Jól tudja a' császár Vindisgrátz ne szólljon Mit tett a' Magyar Szolnokon, N. Sarlón, Ez ifjú erő nem ismer még gátot Felfogja újonnan a szabadság harczot Békés megyei toborzó Sötét az ég, dúl már a' vihar Veszélyben van a' hon a magyar Gaz pártütők veszett csordája Romlásunk már régen munkálja Hóha megállj nem megy ez tovább A magyar faj ám nem délibáb, Vér nem savó foly m.' ereibe Fegyvert ragad vitéz kézibe. Öl, vág vele mint az oroszlány Megmutatja hogy úr e hazán, Ide pajtás a' zászló alá, Három színét a' nemzet adá Magyar haza, magyar katona Magyar ruha beh szép lesz rajta, Magyar tisztség, magyar vezérszó, Nem kell itt a' lökhencz commando.