Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - (Levél Szliácsról)

Kit félelme miatt elhagyott az erő, Itt egy szép csinos lány kapaszkodik beléd, S kérve kér, csókolgat, hogy őt mentsed elébb, Majd férjének nevez csupa elnézésből, Majd meg kedvesének merő tévedésből, Bácsinak is szólít egykettő féltében, Gyermek, ki nem ismert soha életében. S írhatnék sok ilyen megmosolygni valót, Mely szép is lenne máskor, de nem a veszélybe. Szerencsére még is, bár kissé elkésve Jött a tűzoltóság, mentő segítségre. A bősz elem rögtön lokalizálva lett, így kapott sok kebel nyugtot, békét, enyhet. Csak három szállodán tombolt, míg kiveszett, Ámde nyugodalmunk még is oda veszett, Az asszonyok miatt az egész éjszakát Kénytelenek voltunk ébren virasztni át, A rettegés, a félsz nem hagyta el pihenni, Reggel felé kezdtek nyugovóra menni. Ez a veszedelem, mely oly bajt okozott, Egyben volt jó, abban, hogy hát összehozott Ismerőst, idegent közelebb egymáshoz, Ugy hogy hasonlitunk most egy nagy családhoz, A melynek tagjai hőn szeretik egymást, S kivannak egymásnak sok szerencsét, áldást. A vészes éj után, tudod, dereng az ég, Másnap ide is sok résztvevő érkezek, Hogy keble fájdalmát nekünk nyilvánítsa, S keblünk vesztett nyugtát nekünk visszaadja. Különösen halld csak - kedves Atyánkfia, Élőnkbe jött hajón négy ékes Gratia, Az egyik közöttök volt életed angyala, Nádassy Gyuláné, a bájos Gizella, Örvendett, hogy élünk, hogy baj veszély között Az Isten hatalma csodásan megőrzött. Mi is örvendettünk megjelenésének, S ajkunkon azóta hangzik a dics ének, Hogy Isten ily hölgyet sokáig éltesse, Hogy lehessen soká, sokáig kedvese Annak a Nádassy Gyulának, a kit mi Nem szűnünk meg soha forróan szeretni. Kinek is általad skrablista társunknak Tekintetetes Pettyko Imre Ügyvéd úrnak Minden jót kívánunk az egek urától, Keltezve soraim itt, a kies Szliácsról.