Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Elmélkedés az 1861ik évnek egy őszi vasárnapján

A' nagy óra ütésekor A kis lelküség nem fért? Csüggedjünk avagy remegjünk? Ép ez Lenne sírunk nekünk. No csak ez volna még hátra, Hogy reánk boruljon az ég, És hogy jussunk árvaságra. Nem, a

1 kinek ép a' szive, 'S a' ki a

1 Krisztusnak hive Az Istent ne hagyja el. Mert a' kivel az Isten van A' zivataros napokban Sem veszhet, - s nem vesz az el. Oh higyjünk inkáb erősen Isten gondviselésében Most és ezután is, mindig, Hiszen az ő csapásiban Nagy bölcsen és nagy gondosan A' legjobb gyógyszer rejlhetik. És szeressük végetlenül Azon foglalkozási tért, Melyet az ő bölcsesége Számunkra csodásan kimért. Szeressük önzést lerakva Mindazon környezőinket, Kik őszintén testvérekül Tekintenek minket. És szeressük a' szent földet, E kedves édes hazát, A mely mindenikünknek Életet és nyugalmat ád. És reméljünk az Istentől Minden jót végetlenül, A míg bölcsesége napja Ború után majd felderűi.