Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Aldogálok ató partyán Szomorú fűz mellet Nekem való hely engem ily Bús szomszédság illet Nézem lecsüggő ágait Szomorú fűzfának. Mint ha azon csügget lelkem Szárnyai volnának. El szállót már amadár a Hervat őszi táj ról Hej ha én is kiszál hat nék Búm nak országából Nem szál hatok mert búm oly nagy Oly nagy mint szerelmem És szerelmem és szerelmem Óh ez véghetet len (vége) (Petőfi Sándor: Te vagy, te vagy, barna kislyány) Csak titokban akar tálak szeretni Deki kellet annak világosodni Nem bánom én had tugya meg avilág Igyis úgy is hü maradok én tehozzád (vége) Szomorú füz ága halik a virága Fáj aszivem érted falu szép leánya Fáj aszivem érted dete aszt nem bánod Van neked nálam nál gyönyörüb virágod Istenem teremtőm ugyan mit csinályak Hogy vegyem meg szívét annak a kis lyánynak Hiába biztatom hiába igérek Nem fog rajta semi aranyos ígéret