Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Bússan bússan szól a harang temetnek Gyászos lyánkák kék koporsót emelnek Föl van írva akoporsó oldalán It nyukszik egy boldogtalan kis leány Még aszt mondja boldogtalan kisleány Pedig boldog még csak most leszigazán Sötét hantok alá fogják temetni Ez után csak lelkével fog szeretni Énis ollyan boldogtalan lyány vagyok Érzem is hogy nem sokára meghalok Aszt szeretem kit szeretni nem szabad Joblesz nekem ott a sötét hant alat Kedvesem ha it nyugszom a pusztában Jöj le hozzám fekete gyász ruhában Öntözgesd meg könyiddel fej fámat Meg köszöni lel kern ha majd feltámad (vége) Kedves dal Avirágnak meg tiltani nem lehet Hogy nenyíjék hajő aszép kikelet Kikelet a lyány virág a szerelem Kikeletre virítani kénytelen Kedves babám meg láttalak szeretlek Szeretője lettem én szép lelkednek Szép lelkednek mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös bájos tükrében Titkos kérdés keletkezik szívemben Mást szerecze gyöngyvirágom vagy engem Egy mást űzi bennem akét gondolat Mint őszei afelhők a napsugarat