Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Clementis Róza (? -1880): A két jegyes. Regény

„Bocsás meg" rebegé „óh bocsás meg ha vissz emlékem fájdalma határon túlragadot, látom arczodat látom a bánatot szemedből mik bosszú vágyamat ki elégíthetik, de én nem leendek bosszút szomjazó többé, arra esküszöm, hisz szenvedéseink egy fokon vannak, legyünk barátnők most, ha gyermek éveink virág ösvényén tövisekkel valánk fel fegyverkezve egymás ellen, most midőn virágaink eltiportatának simícsuk le a töviseket is, nelegyen többé gyűlölet kebleinkben." S úgy leende! A hölgyet úgy hiszem eltaláltad kedves Olvasónőm - szükségtelen őt neveznem hogy Aurélia volt. Midőn jegyessé hűtlenségérűl meg győzödöt elvonúla a Világtól s magánynak élt - s végre annak szerencsétlen halála után a Zárdának szentelé fel magát, hol az ifjúnak második jegyessé is beavattaték. A két hölgy zárdai élete nagy ellentétet képezet az elmúlttal, egyet értés, béke egymáshoz vonzó kölcsönös szeretet honosultak meg köztök, egy szobát laktak, pár hó után éltöket elsóhajtva egy időben hervadának el, egy sírba temettettek. Fölöttök a béke, nyugalom szellem viraszt mely körül lebegi a halmot, áldó ihletéssé alatt maiglan virul a dombot be vonó virág szőnyeg, egy egyszerű sírkővel jelelve mely a ben alvók nevét hirdeti. - - Vége