Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Clementis Róza (? -1880): A két jegyes. Regény

megtéréssévei, s lám mily hamar valósuland szép reménye néhány pillanat múlva már látni fogja őt - sokkal hamarább még mint reményié is - bár halványabban s hidegebben - de mit sem tesz - még is ő leend az. Sietve rohana Ödön szolgája a hölgyekhez, halvány ijedet arczokkal s habozó hangon könyörge a hölgyeknek mikép őt azonnal Ura szálássára kövessék, - „csak néhány perezre" rebegé, „aztán vissza jöhetnek, de szaporán, mert késő lesz" Ildának nyílként röpítek át szívét a szolga szavai, s unszoló hangon kérdé őt, „nem de Jegyesem Szülői jöttek el ők kívánnak oda! vald meg jutalmat kapsz" „Az Istenért siessen Kisasszonyom" rimánkodot térdre omolva a szolga „nincs veszítni való idő - nincs ot senki egyebb - ah ah - esküszöm Szülői nincsenek ot, de gyorsan siessenek - egek hisz késő leend!" A hölgyek nem kérdek tovább a szolgát - rémülve követék őt az uczákon szárnyain a kétségbe esésnek rohantak Ödön ismert laka felé, s ott be nyita a szolga előttök egy ajtót hol az iszonyat színhelére bukkantak, ot fekvék Ödön egy ágyon holt fehéren s mozdulatlanul - egy perez előtt sohajtá el végső lehelletét, a hölgyek későn jöttek - ő nem élt többé! - Ilda kinek szemei a holtra esének néma kétségbeeséssel rogyot összve a holt ágyánál - az érzelem mely keblében viharzot leírhatlan vala, ajkai némák voltak, szemei az égre fügesztve köny nélkül - sóhaj nélkül térdelt - de arczain az őrültség leg kifejezetteb jelei mutatkozának. „Az ifjú" mond az Orvos ki ép akkor hagyá el utolsó kísérleteit „amint haza hozánk a vészt hozó helről jegyessét kíváná utolszor látni, s fájdalom be nem várhatá őt az életbe." Arabella kérdésseire röviden beszéllek el néhányan mert az irtózás nem engedé az elbeszélést hosszasra nyújtani, miszerént a szerencsétlent a roppant szerkezetnek egy felülről le csattant részlete mely alá hullot sújtotta derékon - az orvos azt monda hogy szíve erei szakadozának meg, mire haza hozák, néhány perez multával meg menekvék kínnyától. Sziklás erdős hegyektől környezet tág völgy ölében, egekbe nyúló sötét góth falaival ál a Mária Krón-i Zárda, - két végén tornyok emelkednek tisztelettellyesen hirdetők az utasoknak hogy a lak szentnek neveztetik. A tornyok egyikéből harang konog, hangját a szellő jáczian hordja szét a völgyön, s elérve egy egy hegy ormot mely üdvözölve viszonoza hangjait. A Zárda elő termében Templomba menő Apáczák várakoznak a harang harmadik jelére, s a toilettjét rendező Fejedelem Asszonyra. Minnyájan mint láczik ünnepies öltönybe valának, maga a fejedelem nő is uj fátyolt kötöze homlokára egy magas