Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)
Rákóczi ezekben a napokban Lengyelországban tárgyalt, részben a francia segítségről, részben lengyel zsoldosok fogadásáról. Arról sem tudott, hogy Esze Tamás a beregi Tiszaháton május 22-25 között zászlót bontott, Váriban (Mezővári), Tarpán és Beregszászon kihirdette a brezáni kiáltványt. Az általánossá vált parasztfelkelés ellen a vármegyék megindították a támadást Június 7-én Károlyi Dolhánál (Máramaros megye) éjjel a táborukat meglepte. A támadás sikeres volt, a felkelőket szétszórta, zászlóikat elvette, a foglyokat Károlyba, a kastélyába vitette. Erről Rákóczi a határon értesült, ennek ellenére június 16-án a Beszkidek lábánál, Zavadkánál magyar területre lépett. Ott igyekezett a felkelő parasztsereget némi hadrendbe szedni. 18 A munkácsi uradalom falvaiból a nép mindenfelől sereglett hozzá. A június 16 - július 15. közötti egy hónapot részben a vár alatt a városban töltötte, részben ide-oda való vonulgatással igyekezett a paraszti lelkesedést ébren tartani és minél nagyobb zavart kelteni. Próbálta felvenni a kapcsolatot a vele rokonszenvező nemesekkel. Ezekről a napokról bőségesen ír az emlékirataiban. Az általa írottak hitelességét Esze Tamás történész is számos adattal igazolta. E két forrásból tudjuk, hogy a Szatmár megyei nemesi felkelők Tiszabecs és Tiszaújlak környékén táboroztak. Az első összecsapás július 13-án történt, a nemesi felkelők vezetője, Kende Mihály a Tiszába fulladt és a tábor ezután feloszlott. 19 ,^4 nemességre... nagy hatást tett a tiszabecsi összecsapás. Miután Bereg és Ugocsa megye nemesei elváltak egymástól, a legszegényebb nemesek kezdtek a táboromba jönni. A jőbbek közül csak az Ilosvayak jöttek el, mert azok nagyon szerettek engem, különleges vonzalom jüzte őket családomhoz. Egyikük Huszt várába vonult vissza... azzal, hogy megadásra bírja a helyőrséget. A többiek táboromba jöttek, hogy hozzám csatlakozzanak." 2 ® A tiszabecsi ütközet után Szatmárban is lett egy híve a főbb nemesek között, Melith Pál, a csengeri kastély ura. Július folyamán ő szervezte - egyelőre kevés sikerrel - a nemesek átállását Rákóczihoz. A tiszaháti felkelők legjobban szervezett csapata július 17-én átkelt a Tiszán és Esze Tamás vezetésével felverték Károlyi Sándor olcsvai kastélyát. 21 1M „...Ilyen szerencsétlenül kezdődött a magyarországi háború, amelybe, - önként bevallom - az okosság minden szabálya ellenére fogtam... Még visszavonulhattam volna, és volt is rá nagy okom." Rákóczi Emlékiratai, 1979. 18-19. p.-Esze, 1951. 32-33. p. 19 Rákóczi Emlékiratai, 1979. 20-31. p. - Esze, 1951. 37-40. p. 20 Rákóczi Emlékiratai, 1979. 32-33. p. 21 Rákóczi Emlékiratai, 1979. 31. p. - Melith Pál július második felében egy ideig a nemesi felkelés parancsnoka volt, július 25-én azonban kisebb csapat élén megjelent Károlyban, Károlyi Sándor kastélya alatt. Ki akarta szabadítani a Károlyi Sándor által elfogott dolhai kurucokat. Ecsed várát az általa Rákóczi hűségére térített károlyi hadnagy szerezte meg. Esze, 1951. 53-55. p.
