Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
Függelék - 15. II. Rákóczi Ferenc pátense a postaszolgálatról. Tokaj, 1703. november 11.
Tokaji tábor, 1703. november 11. II. Rákóczi Ferenc rendelete Szabolcs vármegyéhez a postaszolgálat rendezéséről. SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 4. No 107. 1703. Nos Dei gratia princeps Franciscus Rákóczi de Felső Vadász comitatus Sarosiensis supremus et perpetuus comes. Universis et singulis civitatum, oppidorum et pagorum in Inclyto Comitatu Szabolcsiensi existencium et habitorum, judicibus et reliquis officialibus coramque hasce visuris lecturis, aut legi audituris et fidelitati nostrae subjectis. Salutem et gratiam. /Mi, Isten kegyelméből fejedelem felsővadászi Rákóczi Ferenc, Sáros vármegyének örökös főispánja. Szabolcs vármegye minden egyes városa, mezővárosa és faluja bírójának és tisztségviselőinek, akik látják, olvassák és hallják és alávetett híveinknek. Üdvöt és kegyelmet!/ Minthogy a leveleknek rendes folytatása a nemes ország mostani szolgalatjának nem kevés előmenetelire, segítségére szolgál, mely végre mind a mostani hadakozásunkra, kívántató költségnek compendiumára /megtakarítására/, mind az elébb számlált okra nézve alkalmatosabbnak ítéltük, hogy minden nemes vármegyékben egyéb királyi s mezővárosokban s falukban, bizonyos számú postalovak azok mellé rendelt szolgákkal együtt állíttatván, amely felé a nemes ország címeres postája táborunkból s parancsolatunkból levelünkkel expediáltatik /továbbíttatik/ egy helybül más helybe azon postalovakon kívántató szolgálatját késedelem nélkül folytassa, mely posta alkalmatosságnak is directiójára /igazgatására/ nemzetes, vitézlő Szepesi János főpostamester hívünket kegyelmesen resolváltuk /rendeltük/. így értvén azért akármely városok és faluk fenn megnevezett tisztei s egyéb lakosok ezen intentiónkat /szándékunkat/ s kegyelmes dispositiónkat /rendelkezésünkat/, parancsoljuk serio /komolyan/ és igen keményen, hogy minden város öt, faluk pedig értékekhez képest ki három, ki két, azon szolgálatra alkalmatos, jó erős lovakat, mellette kívántató szolgákkal parancsolatunk vétele után tizenötöd napra előállítani semmiképpen is el ne mulasszák. Melyeket is mindenkoron oly fogyatkozás nélkül conserváljanak /tartsanak/, hogy a reparciált /kivetett/ lovak számában, úgy azoknak nem létek miatt a nemes ország szolgalatjában fogyatkozás ne essék. Senki is pedig azon címeres nemes ország postáit élete vesztése alatt útjukban akadályoztatni, annyival is inkább megverni vagy károsítani s megölni ne merészelje. Hanem akiknek avagy közönségesen, vagy személy szerint azon posták iránt károsíttatások vagy injuriáltatások /bántalmazásuk/ miatt méltó panaszuk lehetne, említett főpostamester hívünkhöz recurálván /visszajutván/ parancsolatunkból satisfactiója /igazolása/, sőt igazsága lévén, kárai iránt is refusiója /visszatérítése/ lészen. Tartoznak pedig minden helyek említett posta híveinknek étel, ital, abrak, széna, szállás adással illendőképpen lenni, amint hogy ezt hűségük, hozzánk, s az Nemes Országhoz való kötelességük szerint mentül jobb móddal s hasznosabban effectuálni /végrehajtani/ igyekezzék. Darum ex Castris ad Tokaj positis die undecima Novembris Anno Domini millesimo spetingentesimo tertio. /Kelt a tokaji táborban, az Úr 1703. évében, november 11. napján./ Rákóczi
