Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

Függelék - 9. Szabolcs vármegye levele Nigrelli főparancsnokhoz. Kisvárda, 1703. július vége

Kisvárda, 1703. július vége. Szabolcs vármegye negyedik levele Nigrellihez, a vármegye jegyzőkönyvébe másolva. SZSZBML, IV. A.l. Prot. 17. Folio 261. 1703. Kegyelmes Grófúr, Főkapitány Úr! Üdvözlettel és szolgálataink ajánlásával stb. A Rákóczihoz és Bercsényihez csatlakozott ismeretlen lakosoknak első átkelését a Tisza révein, az általuk elkövetett háromnapos ostromot, ezután a tőlünk való eltávozásuk után elkövetett fenyegetéseiket, Kisvárda várának (amelynek megerősítését nekünk megparancsolta) megtartását, valamint azoknak napról napra mindenfelől hozzájuk sereglettekkel való megerősítését ő Szent Felsége iránt tartozó hűséggel, alázattal bizonyítani akartuk és tartoztunk, akarjuk és tartozunk is. Méltóságos Uraságodnak avégből írtuk meg, hogy valamivel segítsen Méltóságod, az ártatlanok vérét szánja meg! Amint már bizonyosan hallottuk, egyben hiteles híradásból tudjuk is, hogy számuk ezerről nemcsak növekedett, hanem annyira meg is erősödtek, hogy Kalló őrsége, Őfelsége ottani katonasága rövid ideig tartó ostrom után azok hatalmába jutott, és a tiszántúli földnek nagyobb része is kényszerült meghódolni. Minden pillanatban várható, hogy minden eddiginél nagyobb erővel fognak ellenünk jönni, akiknek, mint már előbbi levelünkben is megírtuk, a vár romladozó volta miatt fegyver nélkül és csekély számunknál fogva ellenállni nem tudunk, hacsak az Isten erőt nem ad nekünk, amazokat pedig ettől megfosztja. Ismét alázatosan könyörgünk, mint e tartomány főparancsnokának, méltóztassék nekünk katonai segítséget küldeni, bennünket kegyes tanácsával vigasztalni, azonnal, késedelem nélkül, a leggyorsabban. (Néhány sor áthúzva) igyekszünk ezt a várat megtartani, és Őfelsége hűségén megőrizni, amennyire tudjuk, de ha a császár Őfelsége katonai segítsége elmarad, és csalódnunk kell, tiltakozunk Isten és Méltóságod, mint főparancsnok előtt, amiért bennünket a legkevésbé sem lehet felelőssé tenni, ha sorsunkról tanakodnak, mert mi a végsőkig meg akartuk Őfelsége iránti hűségünket őrizni. Kérésünk végrehajtásával kívánjuk kegyes határozatát!