Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
Függelék - 7. II. Rákóczi Ferenc gyulaji pátense. Nyírgyulaj, 1703. július 24.
Nyírgyulaj, 1703. július 24. A gyulaji pátens. II. Rákóczi Ferenc felhívása a Tisza mentén levő hajdúvárosokhoz a táborban való megjelenésre és a felkelés támogatására. SZSZBML, V. A. 251. 3. sz. Mi, fejedelem Felsővadászi Rákóczi Ferenc nemes Sáros vármegyének örökös főispánja adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ezen megnyomorodott Magyar hazánkban, nevezet szerént Nemes Szabolcs vármegyében lakozó egyházi, világi, úri, nemesi és fegyverviselő avagy fegyver viselhető, egyszóval minden rendű embereknek; nevezet szerént pedig Szentmihályt, Dobon, Dadán, Lökön, Eszláron és az Tisza mellett lakóknak, hogy Isten ő Szent Felsége ezen egy Magyar hazánk régi dicsőséges szabadságának, törvényes igazságának felszabadítására és az elviselhetetlen s törvénytelen, kegyetlen igának kivetésére, fegyverekkel törvénytelenül keserves bujdosásra űzettetett sorsunk után most nemcsak édes Magyar országunknak határára, de már ezen nemes Szabolcs vármegyébe szerencsésen behozván, akaránk ezen fegyverviselésünk okát minden rendüeknek ezen nemes vármegyében is nyitott pátensünkkel világosítatunk és bizonyossá tennünk. Hogy egyedül hazafiúságunktól viseltetvén, megnyomorodott hazánknak keserves, törvénytelen szenvedését, és az idegen nemzettől törvényeink, diplomáink igazságának ellen való sanyargatásit szánakodó szívvel érezvén, minden privatumok ambitiója /magánérdek keresése/ nélkül vettük kezünkre most ügyét nemzetünknek. Az mikor az kiszabadulásnak oly bizonyos alkalmatosságit láttuk, hogy ha most nem, majd soha hazánk szabadulását nem remélhetni. Kihez képest az immár felül megírt mód szerint való minden fegyverfogható embereket és az megírt helyekben nemes Szabolcs vármegyében lakókat ezen pátens írásunk által intjük, sőt hazafiúságokra, nemesi szabadságoknak szeretetire kényszerítjük, hogy valaki nemesi szabadságnak ily törvénytelen és számláihatatlan sértődését, ez idegen német nemzetnek zaklatásit, kegyetlen rongálásit (ki mindnyájunknak nyilván köz) magyar igaz vérből érzi, szabadságát szereti, szabadulását óhajtja, harmad napok alatt ezen pátensünknek publikáltatásától /közzétételétől/ fogva táborunkba bejelentse magát, oly formában, hogy valaki fegyverviselő vagy fegyver viselhető, jó és tőle kitelhető hadakozó alkalmatossággal előttünk magát bemutassa, hogy az közügyet köz fegyverrel viseljük. Az kik pedig nem volnának az megírt rendekből avagy már megnevezett falukból, városokból az táborozáshoz alkalmatosok, nem kívánjuk személyekben azzal terhelni, hozzánk fegyverben jöjjenek, hanem, hogy magokat bemutassák és hűségükről tudomást tegyenek, megjelenésükkel szükséges. Valaki pedig ezen édes hazánk régi szabadságának helyreállítására indult fegyverünknek vagy titkon vagy nyilván magokat ellene vetik, vagy az közügynek előmozdításától magokat elvonják, avagy ezen pátensünket megvetik és elő nem állának az megírt harmad napok alatt, azok tanquam patriae libertatis et legum proditores et hostes /mint a haza szabadságának és törvényeinek árulói és ellenségei/, úgy mint Magyar hazánknak, törvényünknek és szabadságunknak nyilvánvaló árulói s ellenségi fognak tartatni, s ha az fegyvernek, tűznek, vasnak keménységét magokon, jószágokon érzik, magok hazafiúságtalanságoknak, németes pártosságoknak tulajdonítsák, kit semmiképpen el nem kerülnek. Ezen pátensünket pedig városi és falusi bírák helybül helybe sietőséggel küldjék, minden helyben bemutassa mind uraknak, szegénynek. Valaki pedig ezen pátensünket elszakasztja, akarván azzal akadályoztatni országunk felszabadulását, Isten kezünkben adván, élete vesz el érette. Költ Gyulajnál levő táborunkban die 24 July Anno 1703. /az 1703. év július 24. napján./ Rákóczi Ferenc
